Hétköznapi kategória versei

SEBNYALOGATÁS

Van, ki a múlt sérelmeit őrzi még,s minden új napban ugyanazt látja rég.A tegnap árnyéka vállára nehezül,és saját történetébe lassan elmerül. Aki állandóan sértettnek érzi múltját,úgy érzi, minden helyzetben védeni

VILLÁMOK KÖZÖTT

Siheder voltam, hajtott valami láz,repülni vágytam mindig, nem volt határ.A föld csak visszahúzott, az ég intett felém,szédítő magasság lett otthonom, remény. Ha vihar jött hirtelen, s nem szállhattunk már,volt ki

ÚJRA MELEGÍTVE

Van, akit az élet mellénk rendelt egykor,s van, kitől elválasztott az idő, jókor,Attól még nem volt hiábavaló a múlt,hogy egy darabig együtt vitt az út. Az emlék nem lánc, ha

CSALÁDI MINTÁK

Már első sírásunk fölött ott áll a család,arcokból, tettekből épül körénk a világ.Nem tudjuk még, mi marad bennünk, mi múlik el,csak tanuljuk: ki ölel, és ki az, aki bántva terel.

IPI-APACS, AKI BÚJT, BÚJT…

Gyermekkorunk udvarán futottunk,minden délután együtt voltunk.Nem kellett más, csak néhány jó barát,s máris kezdődhetett a vidám hajszánk. A játék megtanított jól figyelni,a jelekből a helyzetet megfejteni.Egy mozdulat is sok mindent

VÉGSŐ LEHETŐSÉGEK

Ha szürkül a fény, s közel hajol az este,ki mondja meg, mi fér még az életbe?A test felett a döntés súlya vár,s az ember mondhassa meg, mit magának szán. Nem

A HISZÉKENYSÉG VÁMSZEDŐJE

Nem karddal jön, csak szépen rád mosolyog,és közben már a gyenge pontodon kopog.Mézes szavakkal közelebb hajol,s nem veszed észre, mikor álnokul átkarol. A jóhiszemű ember jót feltételez,nem gondolja, hogy mögötte

VÉNASSZONYOK NYARÁNAK FÉNYE

Talán ezért szeretem ezt az időt,mikor a nyár már majdnem elköltözött,de még visszanéz egyszer az ősz előtt,és különös fényt hagy a föld fölött. Nem tudom, miért olyan különös,hogy minden egyszerre

Lírai kategória versei

EGY ÉRTÉKRE EMLÉKEZVE

Van egy régi fénykép, néha előveszem,hosszan időzöm, míg csendben nézegetem.Egy ballagó lány tekint vissza rám,s vele együtt visszatér egy elfeledett talány. Nem voltunk közel, csak ismertem őt,de észrevettem benne valami

ŐSZI KÖD

Hajnal ül a réten, mint halk, fehér fátyol,köd csorog a fűre a messzi láthatárról.A fák ágai álmosan hajolnak,párás levelek közt halk neszek bolyonganak. A ködben a közeli messzinek látszik,egy bokor

SODORVONALBAN

A Körös partján hajnal ébred,harmat csillan, az ártér velem érez.A „kis S” és a „nagy S” egymásba hajol,s a folyó mélye titkokat suttog mindenhol. Sátram feszül a fák alatt,a csend

AMIKOR MÉG

Volt egy világ, amely nem sietett,ahol a délután örökké elidőzhetett,ahol egy pipacs is nagy csoda volt,és a búzavirág kékje lelkünkre hajolt. Emlékszem a földút porára,a nap melegére, a mező illatára,mezítláb

PACSIRTA ÉNEK

Harmat ül a réten, ébred már a táj,a domb mögött a hajnal fénye jár.Még álmosan lélegzik odalent a föld,de fenn egy kis madár már a kékségbe tör. Ahogy röppen, egyre

TANULSÁGOS ILLÚZIÓ

A szemedben egy történetet olvastam régen,amit én írtam rád, de te nem is nézted.Azt hittem, ott valami több is megmarad,de én csak kapaszkodtam a saját gondolatba. Volt benned valami halk,

A SZÉPSÉG

Ki mondja meg, mi rejti a szépet magát,ha minden szem másként keresi nyomát?Talán nem tárgy, nem fény, nem pillanat,csak bennünk ébredő igényelt gondolat. Nem zajjal érkezik, csak megpihen,mint hajnal, mely

A szellő

A természet halk üzenetét hozza,mint bölcs barát, ki kezét nyújtja,nem beszél hangosan, mégis tanít,s a jelen szépségére rásegít. A folyó partján megpihenve jár,s tükrén ezernyi csillanás csodát kínál,a víz is

Intim kategória versei

KONSZENZUÁLIS KAPCSOLAT

KONSZENZUÁLIS KAPCSOLAT Kezdetben nem kell a fél világ, ha itt vagy te,ha hozzám bújsz éjjel, elcsitul minden.A csókodban ott lüktet minden elfojtott vágy,s a külvilág bekaphatja – csak miénk az

KOHNSZENZUÁLIS KAPCSOLAT

Kezdetben nem kell a fél világ, ha itt vagy te,ha hozzám bújsz éjjel, elcsitul mindenem.A csókodban ott lüktet minden elfojtott vágy,s a külvilág bekaphatja – csak miénk az éjszakánk. De

VIVA LA VULVA

A vulva szó ne keltsen zavart,ne húzzon köré a szégyen falat.Legyen egyszerű, természetes név,mint minden más, ami testünkben él. Legyen a beszédünk nyílt és bátor,ne féljünk többé semmilyen határtól.A kimondott

AMIKOR CSAK AZ KELL

Amikor már nem kell a szó, csak a kibaszott vágy,amikor benned tombol, és semmire sem vársz,nem kell hozzá szerelem, se rohadt vallomás,csak egy vad éjszaka, és kurvára semmi más. Nem

AMIKOR

Közelebb lépsz, s már nem tudok figyelni,a szívem megtanul nélküled nem verni.A levegő is sűrűbb körülöttünk talán,mintha az éj is minket figyelne némán. Nem kérdezel semmit, csak rám nézel,és minden

MÁR AZ ELSŐ ELŐTT

Már az első csók előtt tudjuk, mire vágyunk,a csend mögött közös lángokban állunk.Közelebb lépünk, s nem kell már semmi szó,mert bennünk ugyanaz a vágy tomboló. Nem csak egy érintést akarunk

Előfordul

Van ajtó, melyhez hiába viszel kulcsot,az idő már régen másik zárat csókol.Belül már másnak lobban fel a fény,te csak emlék vagy a horizont peremén. Méhes József(Zümi bá’)

Egyéjszakás kaland

Nem kellett múlt, sem holnapról beszéd,elég volt válladon a lebbenő szépség,Két idegen voltunk egyetlen estén,kik összebotlottak egymás vágyó tekintetén. Nem volt szükség nagy vallomásokra,csak arra, hogy nézzük egymást kívánva,A percnek

Gondolatébresztő kategória versei

BIGÉZZÜNK

Két bot kellett hozzá, ennyi az egész,a kisebbik bige, a nagyobbik ütő lett.A bige arasznyinál rövidebb, apró,két vége kúpos – ettől lett csodásan jó. A hosszú botunk egy méter körül,ha

ELENGEDÉS

Emlékszel, amikor először ültél fel biciklire?valaki ott állt melletted, hogy segítsen!Valaki fogott, és melletted maradt,amíg el nem hitted: benned is van akarat. Aki szeret, nem végletekig marasztal,nem kötöz magához félemlítéssel,

CSAK HÁT…

A múlt kövén hiába nő a gaz,ami egyszer megtörtént, az ott marad.Jöhet száz ember, ki tollat ragad,hisszük, a tegnap az tegnap – akárhogy szakad. Tankönyvbe kerül, mit szabad tudni,mit kell

MIVÉ LETT A VILÁG

Mivé lett a világ? Csak kérdezem némán,a remény is eltéved egy kihűlt éjszakán.Az utcák kövén csend és megtört álmok járnak,a tegnap emlékei lassan porrá válnak. Valaha kéz a kézben indult

A PÉLDAKÉP

Nem ragyogni vágyik, hanem jelen lenni,az idő ütőerét csendesen tapintani.Mert a legtisztább lüktetés is úgy lobog,mint imádság fölött a szikrázó csillagok. Nem mozdul mégis mindenütt jár,szívében kering megannyi világ.A végtelensége

PENGEÉLEN

A penge élén járunk, hol nincsen irgalom,lépteink mögött marad az üres nyugalom.Alattunk örvénylik a mély, sötét verem,felettünk ragyog a még tiszta kegyelem. A penge élén nincs biztos irány,csak egy halk

A GENYA TURKÁLÓ

Belopódzik mások elzárt titkába,saját árnyát rejti hamis világába.Nem látja már az emberi arcot,csak a megszerezhető újabb sarcot. A kíváncsiság nála már nem kérdés,hanem álarcos, rejtett ítélkezés.Mert amit másoktól el akar

MANIPULÁCIÓ

Azt hisszük, szabad minden gondolat,Nem hajlít minket másik akarat.Pedig a manipuláció némán körbeér,S értelmünk mélyén mégis célba ér. Van, aki mondja: „Rám ez nem hat soha”,Pedig nincs ember, ki kőből

error: Content is protected !!