Kezdetben nem kell a fél világ, ha itt vagy te,
ha hozzám bújsz éjjel, elcsitul mindenem.
A csókodban ott lüktet minden elfojtott vágy,
s a külvilág bekaphatja – csak miénk az éjszakánk.
De nem vagyok a rabod, és te sem az enyém,
hanem konszenzus tartson össze, s a remény.
Ha másik felé is húz a vágy, beszéljük meg nyíltan,
mert az átbaszás szétver mindent egy pillanatban.
A szemedben parázs ég, a levegő szinte lángol,
a kurva nagy feszültség végigfut a gáton.
A szádon félmosoly, a tekinteted felel,
de csak a közös igen az, amely egymásba emel.
Lehet a szád mocskos, a vágyad vad és kemény,
lehetne az egész éjszaka lüktető szenvedély.
De ha a másik nemet mond, akkor vége, baszd meg,
nincs olyan kibaszott vágy, mi felülírhatná az elvet.
Reméled tudod, milyen elv lényege a konszenzualitás,
ezért a vers sem töménytelen, lucskos baszás!
Méhes József
(Zümi bá’)