Azt hisszük, szabad minden gondolat,
Nem hajlít minket másik akarat.
Pedig a manipuláció némán körbeér,
S értelmünk mélyén mégis célba ér.
Van, aki mondja: „Rám ez nem hat soha”,
Pedig nincs ember, ki kőből volna.
A legbiztosabb hit is megremeg,
Ha érkeznek a csendes, manipuláló jelek.
Villan a képernyő késő éjjelen,
S észre sem vesszük, mit érint csendesen.
Egy kép is képes irányt mutatni,
S a régi hitet lassan átalakítani.
Félelmeinket csendben felkutatja,
Gyenge pontunkat lassan kitapintja.
Vágyainkból sző láthatatlan fonalat,
S észre sem vesszük, merre visz a vonat.
A manipuláció ritkán durva kéz,
Inkább mosoly, amely bizalmat kér.
Nem emel hangot, nem tör ajtót rád,
Csak lassan átírja mindenki gondolatát.
A tagadás nem erős védelem,
Nem lesz tőle tisztább az értelem.
Aki azt hiszi, rá nem hat semmi,
Talán épp akkor kezd elveszni.
Nem szégyen az, hogy hat ránk a világ,
Hisz ettől nyílik bennünk sok virág.
Csak tudjuk azt, merre vezet utunk,
S ne mások írják végső mondatunk.
Méhes József
(Zümi bá’)