A GENYA TURKÁLÓ

Belopódzik mások elzárt titkába,
saját árnyát rejti hamis világába.
Nem látja már az emberi arcot,
csak a megszerezhető újabb sarcot.

A kíváncsiság nála már nem kérdés,
hanem álarcos, rejtett ítélkezés.
Mert amit másoktól el akar venni,
azzal önmagát akarja díszíteni.

Ő nem az ember arcát látja többé,
csak a hibák árnyékát nézi örökké.
Nem ölelne, ha elesőt találna,
hanem követ vetne a felsebzett vállra.

Aranynak véli a lopott szavakat,
koronának a rejtett nyomokat.
De a kapott hatalom csak por és árnyék,
mert mögötte nincs irgalom, jószándék.

Mert könnyebb más hibáját számolni,
mint saját vétkeinkkel elszámolni.
Könnyebb ujjal mutatni másra,
mint belenézni a saját szemétládánkba.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Fejtartás

Ha gond borul rád, s terhe húzza vállad, ne engedd, hogy bilincsbe zárja szárnyad. Emeld fel fejed, s lásd mennyire tágas az ég, hol új reményt sző a fény a

Nem az számít

Nem az számít, mennyi év várt, hanem, hogy tested-lelked mit csinált. Hogy percnyi időből mennyit élsz, s hogy álmaidban mennyit félsz. Hiába hosszú száz napod, ha üres szívvel álmodod. Az

A halhatatlan szépség

A szépség az emberben törékeny vendég, a művészetben már halhatatlan emlék. S míg a test lassan porrá lesz, semmivé, a szépség a művekben örökre él. Ott van a vászon, az

Szeress, ha elkerülhetetlen, ölj!

Ha kell, szeress, s ne rejtsd el a szíved, ne félj kimondani, ami benned éltet. A vágy, a láng, a szenvedély vezessen, s kötődésed soha meg ne rettenjen. Ha kell,

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!