Belopódzik mások elzárt titkába,
saját árnyát rejti hamis világába.
Nem látja már az emberi arcot,
csak a megszerezhető újabb sarcot.
A kíváncsiság nála már nem kérdés,
hanem álarcos, rejtett ítélkezés.
Mert amit másoktól el akar venni,
azzal önmagát akarja díszíteni.
Ő nem az ember arcát látja többé,
csak a hibák árnyékát nézi örökké.
Nem ölelne, ha elesőt találna,
hanem követ vetne a felsebzett vállra.
Aranynak véli a lopott szavakat,
koronának a rejtett nyomokat.
De a kapott hatalom csak por és árnyék,
mert mögötte nincs irgalom, jószándék.
Mert könnyebb más hibáját számolni,
mint saját vétkeinkkel elszámolni.
Könnyebb ujjal mutatni másra,
mint belenézni a saját szemétládánkba.
Méhes József
(Zümi bá’)