Hétköznapi kategória versei

SEBNYALOGATÁS

Van, ki a múlt sérelmeit őrzi még,s minden új napban ugyanazt látja rég.A tegnap árnyéka vállára nehezül,és saját történetébe lassan elmerül. Aki állandóan sértettnek érzi múltját,úgy érzi, minden helyzetben védeni

VILLÁMOK KÖZÖTT

Siheder voltam, hajtott valami láz,repülni vágytam mindig, nem volt határ.A föld csak visszahúzott, az ég intett felém,szédítő magasság lett otthonom, remény. Ha vihar jött hirtelen, s nem szállhattunk már,volt ki

ÚJRA MELEGÍTVE

Van, akit az élet mellénk rendelt egykor,s van, kitől elválasztott az idő, jókor,Attól még nem volt hiábavaló a múlt,hogy egy darabig együtt vitt az út. Az emlék nem lánc, ha

CSALÁDI MINTÁK

Már első sírásunk fölött ott áll a család,arcokból, tettekből épül körénk a világ.Nem tudjuk még, mi marad bennünk, mi múlik el,csak tanuljuk: ki ölel, és ki az, aki bántva terel.

IPI-APACS, AKI BÚJT, BÚJT…

Gyermekkorunk udvarán futottunk,minden délután együtt voltunk.Nem kellett más, csak néhány jó barát,s máris kezdődhetett a vidám hajszánk. A játék megtanított jól figyelni,a jelekből a helyzetet megfejteni.Egy mozdulat is sok mindent

VÉGSŐ LEHETŐSÉGEK

Ha szürkül a fény, s közel hajol az este,ki mondja meg, mi fér még az életbe?A test felett a döntés súlya vár,s az ember mondhassa meg, mit magának szán. Nem

A HISZÉKENYSÉG VÁMSZEDŐJE

Nem karddal jön, csak szépen rád mosolyog,és közben már a gyenge pontodon kopog.Mézes szavakkal közelebb hajol,s nem veszed észre, mikor álnokul átkarol. A jóhiszemű ember jót feltételez,nem gondolja, hogy mögötte

VÉNASSZONYOK NYARÁNAK FÉNYE

Talán ezért szeretem ezt az időt,mikor a nyár már majdnem elköltözött,de még visszanéz egyszer az ősz előtt,és különös fényt hagy a föld fölött. Nem tudom, miért olyan különös,hogy minden egyszerre

Lírai kategória versei

Amik fontosak

Épségben őrizd meg magad,mert romba dőlhetsz egyetlen perc alatt.Ha tested megtörik, s a lelked kihűl,előtted a világ sötétbe merül. Legyen veled a tudás világító fénye,mely felderít az ember vaksötétjébe.A tudatlanság

Villámok között

Siheder voltam, hajtott valami láz,repülni vágytam mindig, nem volt határ.A föld csak visszahúzott, az ég intett felém,szédítő magasság lett otthonom, remény. Ha vihar jött hirtelen, s nem szállhattunk már,volt ki

Becsöngettem magamhoz

Becsöngettem magamhoz, s máris visszaléptem,ismerős idegenként önmagamba léptem.Nevetett bennem csendesen egy régi vendégem,s önmagam ajtajában megnyílt az emlékem. A falakon a gondolatok szépen felvonultak,mint rég elfelejtett álmok, mégis újak voltak.Én

Kamasz vágyak

Képzeletem partján te túl a fényeken,mint csillag égsz idegen éjjeken,látlak, de mégsem érhetlek el soha,csendben visszahull rám a vágyak sora. Ott nincsen szó, csak mély remegés,csak bőr a bőrön, halk

Ablakon át a fény

Ablakon át a fény puhán felém hajol,aranyba oldva minden halkuló zaj dalol.Szétfoszló csíkban érint, mint halk vallomás,s bennem időz tovább, mint csöndes látomás. A nappal éles éle lassan elkopik,a fény

Hajnal a Hármas-Körösön

Kilépsz a sátorból, halkan hív a fény,a pára gyöngye csillan a fűszálak hegyén.Az éj még őrzi titkát a csend mély falán,de már a Nap simít végig a hajnal hajnalán. Lépsz

Az élet egy lufi

Az élet egy lufi, színes, könnyű álom,fény csillan rajta, lebben halk sugáron,tenyerünk fölött ring, mint tiszta vágyunk,s benne rezeg mindaz, mit titkon várunk. „Hélium” húzza magasabb vidékre,mintha szabadulnánk minden bilincstől

Ki, mit érdemel

Mindig nyíljon virág a sírodon,madár daloljon égi kóruson,patak csobogjon közeli partokon,fény táncoljon örökzöld lombokon. Ló legeljen sírodon – ne csak szó legyen,mert halmodon csak rét füve terem.Ne gyúljon mécses, ne

Intim kategória versei

Méghogy „Disznó”, méghogy „Áldozat”

A férfi, ha vét, csak „született disznó” marad, mocskos ösztön hajtja, nem látja szabad. A vágy benne tombol, mint részeg vihar, s a bélyeg, mit kap, örökre kitart. A nő,

„Baszódj meg”

Néha a szó, mit nyersen mond a száj, nem harag, csak túlcsordult rím talán. S ha elcsattan, mint szikra, s végig ég, ott bujkál benne egy gyengéd remény. Egy szó,

Csak barátság, vagy vágy?!

I. Lehet csak barátság…! Örök kérdés, hogy férfi és nő, csak barátként egymás mellett élhet ő, lehetnek-e ők tisztán, vágytalanul, vagy a szívekben láng lobbanhat valahol. Barátság szent, ha tiszta

Vetkőzz, mondta…

Félhomályban álltam, s a csend puha kendő, körém simult, mint mindent előre sejlő. A hangja hívott, lassan, mégis súllyal, mint aki tudja, milyen mélyre húz a szóval. „Vetkőzz” – mondta,

Hűség, vagy mi…?!

A hűség tiszta állapot, még megcsalás nem borítja el, a lélek benne, csendes tó, nem látszik még mi új kel. De mélyén ott lapul a kérdés, ami belénk mar, vajon

A nő vágya – lágyan

Mindig, amikor teljesen körém zár az éjed, nem marad más, csak a lassú, biztos lényed. Én pedig engedem – csendben, szelíden, hogy a vágyunk ritmusát te vezesd végig bennem. Méhes

Bibe és Porzó

A virág tárja titkos testét, vágy szólítja szelíd neszét, porzó hajlik, szórja fényét, s a bibe hívja rejtek mélyét. A bibe csókra szomjasan, fogadja porát lassúan, s a porzó útja

Kannibál szex

Te nézel rám, s a fogad fehér penge, mégis lehunyom szemem csendben. Mert hinni akarom, hogy nem lesz pokol, a mosolyodba rejtett ragadozó csókod. Gondolatunk villan, milyen bolond dolog, mindkettőnk

Gondolatébresztő kategória versei

NE LEGYÉL TRÉFLI

Ne légy tréfli szavakban, tettekben, hitben,ne legyen más az arcod nappal, mint az éjben.Amit ma vállalsz, holnap is vállalnod kell bátran,ne kelljen kaserolnod magad utólag a világban.  Ne kend el

NE KASEROLD MAGAD

Minden ember egyformán méltóságot érdemel,bár más-más úton jár, más terhet cipel.Ki két kezével dolgozik, s ki tudással alkot,mindkettő adhat a világnak maradandó hasznot. A WC-s néni munkája is fontos a

ÖNMAGUNK HITÉBE VETETT HIT

Saját hitünket magunkban hordjuk láthatatlanul,egy hangot, mely minden külső zajon áthatol.Azt súgja: képes vagy, csak higgy tovább,s a lehetetlen is megnyitja kapuját.  Van bennünk valami, ami még remél,ha körülöttünk minden

MA VAGY A LEGÖREGEBB

Ma vagy a legöregebb, ki valaha voltál,S a holnapi önmagadnál fiatalabb vagy már.Ne várj egy újabb napra, hogy végre élj, szeress,Mert az élet most történik. Ne maradj le róla, ha

NE KEKECKEDJ

Könnyű a hibát kiszúrni másban,sütkérezni a fölényes pózolásban.Bírálni bármit, ahhoz ész sem kell,de építeni bármit, az már többet követel. Hibát találni igazán nem nehéz,a kritikus szeme mindent másként néz.De ha

LELKÜNK RAJTA

Két apró cica az út kövén,reszketve ül a hideg közepén.Valaki sorsukról lemondott,s könyörtelenül az utcára dobott. A járda kövén nincs puha fekhely,a szél sem kérdi, fáznak-e reggel.A város mellettük közönnyel

HOLNAP

A tegnap végleg messze szállt,magával vitte önmagát.Hiába őriznéd, ami volt,a múlt kapuja már bezáródott. Hány szó maradt még odabent,mit kimondani nem mertünk?Hány ölelésre nem jutott idő,hány búcsú lett kimondatlanul késő?

MILLIÓK MONDJÁK

Fiatal voltam, pénzem sose volt,a holnap mégis szép reményt hazudott.Zsebemben apró, fejemben virág,s hittem, rám is vár még a nagyvilág.  A csóróság volt hű kenyerem,s a büszkeség tartotta még a

error: Content is protected !!