Hétköznapi kategória versei

SEBNYALOGATÁS

Van, ki a múlt sérelmeit őrzi még,s minden új napban ugyanazt látja rég.A tegnap árnyéka vállára nehezül,és saját történetébe lassan elmerül. Aki állandóan sértettnek érzi múltját,úgy érzi, minden helyzetben védeni

VILLÁMOK KÖZÖTT

Siheder voltam, hajtott valami láz,repülni vágytam mindig, nem volt határ.A föld csak visszahúzott, az ég intett felém,szédítő magasság lett otthonom, remény. Ha vihar jött hirtelen, s nem szállhattunk már,volt ki

ÚJRA MELEGÍTVE

Van, akit az élet mellénk rendelt egykor,s van, kitől elválasztott az idő, jókor,Attól még nem volt hiábavaló a múlt,hogy egy darabig együtt vitt az út. Az emlék nem lánc, ha

CSALÁDI MINTÁK

Már első sírásunk fölött ott áll a család,arcokból, tettekből épül körénk a világ.Nem tudjuk még, mi marad bennünk, mi múlik el,csak tanuljuk: ki ölel, és ki az, aki bántva terel.

IPI-APACS, AKI BÚJT, BÚJT…

Gyermekkorunk udvarán futottunk,minden délután együtt voltunk.Nem kellett más, csak néhány jó barát,s máris kezdődhetett a vidám hajszánk. A játék megtanított jól figyelni,a jelekből a helyzetet megfejteni.Egy mozdulat is sok mindent

VÉGSŐ LEHETŐSÉGEK

Ha szürkül a fény, s közel hajol az este,ki mondja meg, mi fér még az életbe?A test felett a döntés súlya vár,s az ember mondhassa meg, mit magának szán. Nem

A HISZÉKENYSÉG VÁMSZEDŐJE

Nem karddal jön, csak szépen rád mosolyog,és közben már a gyenge pontodon kopog.Mézes szavakkal közelebb hajol,s nem veszed észre, mikor álnokul átkarol. A jóhiszemű ember jót feltételez,nem gondolja, hogy mögötte

VÉNASSZONYOK NYARÁNAK FÉNYE

Talán ezért szeretem ezt az időt,mikor a nyár már majdnem elköltözött,de még visszanéz egyszer az ősz előtt,és különös fényt hagy a föld fölött. Nem tudom, miért olyan különös,hogy minden egyszerre

Lírai kategória versei

JÓKÍVÁNSÁG

Álljon a stelázsid roskadásig tele,legyen minden polca jóval megrakva, telve.Befőtt, lekvár, méz és finom falatok,hirdessék, hogy nálad jól telnek a dolgos napok. A stelázsi nem más, mint gondoskodás,mögötte sok munka,

SÜNIKE ŐSSZEL

Őszi szél fúj, hull a levél,kis sünike avarban él.Almát görget, makkot talál,puha fészkén álomba száll. Méhes József(Zümi bá’)

NÉGY ÉLET

Van, aki mondja: „Gyermekem született”,s e szóval lezárja az új fejezetet.Hírül adja csupán, hogy új élet fakadt,de benne marad még a régi önmaga.  És van, ki így szól: „Anya lettem

RÖVIDLEJÁRATÚ ILLÚZIÓ

Döntöttem végre, világjárásra útra kelek,nem várok tovább, még megőszülhetek.A félretett pénzemet most világkörüli útra váltom,a világot bejárom, ez volt mindig is az álmom. A nyugdíjas évek most itt járnak,megtakarításom nem

HÁROM MADÁR

Ha három madár lennék, szállnék fenn az égen,s látnám, ahogy követem magam a légben.Egyik előre törne, széllel versenyt járva,másik kettő nézné őt a felhőkön túl szállva. Az egyik tudni vágyna,

KUNYHÓ

Aranyba fordult kint a messzi határ,a tarló fölött megpihent egy madár.A kukoricásban zizegett a levél,végigsimított rajta az őszi szél. Kukoricaszárból épült egy kunyhó,fölötte kéklő ég, körötte tarló.Nem palota volt, mégis

MINT AZ ÖREG FÁK

Megállunk ott, ahol vén fák őrzik az eget,s úgy érezzük, a csend most átölel minket.Nem szólunk, csak nézzük a viharvert ágakat,s bennük látjuk saját, megélt vágyainkat. Mi is hajlottunk már

BÁRKI MONDHATJA

Van bennünk vágy, mely néha felragyog,ha lehunyjuk szemünket, s magunkra maradunk.Valami hív, bár nem tudjuk, miért,talán egy érintésért, egy szebb holnapért. A testünk időnként csak ölelésetekre vár,hogy mellettetek teljesüljön végre

Intim kategória versei

Méghogy „Disznó”, méghogy „Áldozat”

A férfi, ha vét, csak „született disznó” marad, mocskos ösztön hajtja, nem látja szabad. A vágy benne tombol, mint részeg vihar, s a bélyeg, mit kap, örökre kitart. A nő,

„Baszódj meg”

Néha a szó, mit nyersen mond a száj, nem harag, csak túlcsordult rím talán. S ha elcsattan, mint szikra, s végig ég, ott bujkál benne egy gyengéd remény. Egy szó,

Csak barátság, vagy vágy?!

I. Lehet csak barátság…! Örök kérdés, hogy férfi és nő, csak barátként egymás mellett élhet ő, lehetnek-e ők tisztán, vágytalanul, vagy a szívekben láng lobbanhat valahol. Barátság szent, ha tiszta

Vetkőzz, mondta…

Félhomályban álltam, s a csend puha kendő, körém simult, mint mindent előre sejlő. A hangja hívott, lassan, mégis súllyal, mint aki tudja, milyen mélyre húz a szóval. „Vetkőzz” – mondta,

Hűség, vagy mi…?!

A hűség tiszta állapot, még megcsalás nem borítja el, a lélek benne, csendes tó, nem látszik még mi új kel. De mélyén ott lapul a kérdés, ami belénk mar, vajon

A nő vágya – lágyan

Mindig, amikor teljesen körém zár az éjed, nem marad más, csak a lassú, biztos lényed. Én pedig engedem – csendben, szelíden, hogy a vágyunk ritmusát te vezesd végig bennem. Méhes

Bibe és Porzó

A virág tárja titkos testét, vágy szólítja szelíd neszét, porzó hajlik, szórja fényét, s a bibe hívja rejtek mélyét. A bibe csókra szomjasan, fogadja porát lassúan, s a porzó útja

Kannibál szex

Te nézel rám, s a fogad fehér penge, mégis lehunyom szemem csendben. Mert hinni akarom, hogy nem lesz pokol, a mosolyodba rejtett ragadozó csókod. Gondolatunk villan, milyen bolond dolog, mindkettőnk

Gondolatébresztő kategória versei

Az ember intelligens állat

Az ember nappal törvényt ír díszes, hideg papírra,éjjel meg ugyanarra vágyik véres viadalban.Nyakkendőt hord, de lelke mélyén ordító állat,ki csillagok közt is vadászik újabb áldozatára. A farkas öl, mert éhezik

Tiszta lelkiismeret

A tiszta lelkiismeret néha nem szent áhitat,csupán feledésből font puha kárhozat.Ki múltját kimossa, mint rossz tintafoltot,az ártatlan arccal prédikálja a sosem volt jót. A tiszta lelkiismeret néha dögszag a csönd

Hideg fej, forró szív, tiszta kéz

Hideg fej Az utcákon túl sok a ki nem mondott félelem,mely lassan megül minden tekinteten.A józan ész mégis kapaszkodó lehet,ha széthullani látszik az emberi értelem. A világ ma gyorsabban ítél,

Légy éber és könyörtelen

Légy éber ott, hol hízeleg a gazság,hol mézbe mártják mi rothadó hazugság.Mert minden szó, mely gerinc nélkül éled,új bilincset verhet a hallgatag népre. Ne várd. míg a kövek is vérszagot

Óvakodj a „törpétől”

Közösségben él, mégis falakat emel,bizalmat bont le, hidakat temet el,hol egykor együtt szólt tiszta gondolat,ott ma már rágalom szűri át a hangokat. Szavakkal rombol, ítéletekkel vádol,mindenkit kicsinyít, ki közelében s

A faszén

A faszén egyszer csak azt mondja: ő szerves önkritika,nem csak egy égett fa, hanem valami furcsa logika.Azt állítja, benne van minden, ami nem ment végig,de minden részében értékes befejezettségét véli.

Spanyol viasz

Kezdetben hittem: enyém a csúcs, a végtelen,mintha bennem sűrűsödne minden értelem.Szavaimnak adtam túl nagy jelentőséget,magam emeltem, s hittem, lettem mások öröksége. Aztán jött csendben a józan felismerés,nem volt benne zaj,

Miért kutyapicsázunk…?

A hangos gúny nem bizonyít bölcsességet,csak elfedi gyarló, akarnok képességeinket.Ki másokat nyom le, hogy magasabbra álljon,önmaga árnyékában botorkál vakvágányon. Nem kell mindig győzni, nem kell mindig vágni,néha elég csendben, másban

error: Content is protected !!