Légy éber ott, hol hízeleg a gazság,
hol mézbe mártják mi rothadó hazugság.
Mert minden szó, mely gerinc nélkül éled,
új bilincset verhet a hallgatag népre.
Ne várd. míg a kövek is vérszagot lehelnek,
s az elmék is lesznek, mint mérgező permetek.
Mert nem maradt más, csak kifosztott lélek,
s félelemben összegörnyedt céltalan élet.
Légy éber ott, hol hízelgés és diktatúra terem,
hol szép szavakkal végleg bomlik a jelen.
Mert aki gyávasággal könnyű útra tér,
saját jövőjét ássa egyre mélyebre még.
Ne kíméld azt, ki lelket nyomorít meg,
ki gyermekszembe korai sötétet vet.
A romlottságot nem gyógyítja hallgatás,
mert csak újabb sírokat ás e haldoklás.
Légy könyörtelen minden álnokságra,
mely embert cserél olcsó árulásra.
És őrizd azt, mi emberré tart még:
a tiszta szót, a hűséget, az erényt.
Méhes József
(Zümi bá’)