Hideg fej
Az utcákon túl sok a ki nem mondott félelem,
mely lassan megül minden tekinteten.
A józan ész mégis kapaszkodó lehet,
ha széthullani látszik az emberi értelem.
A világ ma gyorsabban ítél, mint ért,
és gyakran már senki sem kérdez, csak beszél.
A józan gondolat lassan háttérbe szorul,
mint őszi levél mely az üres utakra hull.
A rombolás gyorsabban nő, mint a béke,
és nehéz már hinni a holnap fényében.
De a józan ész még utolsó kapocs,
mely összetarthat minden széthulló napon.
Őrizzük hát ezt az erős nyugalmat,
míg körülöttünk minden széthasadhat.
Mert hideg fej nélkül könnyen elveszünk,
és végül önmagunkból sem marad semmink.
Forró szív
A világ egyre hidegebb körülöttünk,
és lassan kihűl az emberi szívünk.
A forró szív ma már ritka menedék,
egy fáradt korban halvány reménység.
A forró szív nem győz mindig csatát,
nem fordít vissza minden tragédiát.
Csak csendben őrzi az emberséget,
mikor a világ már majdnem szétesett.
A forró szív nem győzelmet keres,
csak valami emberit a romok felett.
Hogy maradjon még egy kis fény talán,
ebben a lassan kihűlő világban.
Őrizzük hát ezt a csendes meleget,
míg körülöttünk fárad az élet.
Mert ha a szív végleg kihűl bennünk,
önmagunkból sem marad semmi végül.
Tiszta kéz
A világ egyre nehezebben hisz,
mert túl sok seb maradt múltjainkból itt.
A tiszta kéz ma már ritka akarat,
mint halvány fény az omló ég alatt.
A becsület ma csendesebb, mint régen,
mert hangosabb lett körülötte az érdek.
És gyakran az marad teljesen egyedül,
aki tisztán akar élni végül.
A tiszta kéz ma sokszor hátrány talán,
ebben a rohanó, kemény világban.
Mégis ez őriz valamit bennünk,
amit nem szabad semmiképp elveszítenünk.
Őrizzük hát a tiszta kéz erejét,
míg körülöttünk fogy a reménység.
Mert ha a becsület is végleg elvész,
nem marad más, csak üres sötétség.
A hideg fej, forró szív, tiszta kéz:
józanság, lendület, becsületesség!
Méhes József
(Zümi bá’)