Hétköznapi kategória versei

SEBNYALOGATÁS

Van, ki a múlt sérelmeit őrzi még,s minden új napban ugyanazt látja rég.A tegnap árnyéka vállára nehezül,és saját történetébe lassan elmerül. Aki állandóan sértettnek érzi múltját,úgy érzi, minden helyzetben védeni

VILLÁMOK KÖZÖTT

Siheder voltam, hajtott valami láz,repülni vágytam mindig, nem volt határ.A föld csak visszahúzott, az ég intett felém,szédítő magasság lett otthonom, remény. Ha vihar jött hirtelen, s nem szállhattunk már,volt ki

ÚJRA MELEGÍTVE

Van, akit az élet mellénk rendelt egykor,s van, kitől elválasztott az idő, jókor,Attól még nem volt hiábavaló a múlt,hogy egy darabig együtt vitt az út. Az emlék nem lánc, ha

CSALÁDI MINTÁK

Már első sírásunk fölött ott áll a család,arcokból, tettekből épül körénk a világ.Nem tudjuk még, mi marad bennünk, mi múlik el,csak tanuljuk: ki ölel, és ki az, aki bántva terel.

IPI-APACS, AKI BÚJT, BÚJT…

Gyermekkorunk udvarán futottunk,minden délután együtt voltunk.Nem kellett más, csak néhány jó barát,s máris kezdődhetett a vidám hajszánk. A játék megtanított jól figyelni,a jelekből a helyzetet megfejteni.Egy mozdulat is sok mindent

VÉGSŐ LEHETŐSÉGEK

Ha szürkül a fény, s közel hajol az este,ki mondja meg, mi fér még az életbe?A test felett a döntés súlya vár,s az ember mondhassa meg, mit magának szán. Nem

A HISZÉKENYSÉG VÁMSZEDŐJE

Nem karddal jön, csak szépen rád mosolyog,és közben már a gyenge pontodon kopog.Mézes szavakkal közelebb hajol,s nem veszed észre, mikor álnokul átkarol. A jóhiszemű ember jót feltételez,nem gondolja, hogy mögötte

VÉNASSZONYOK NYARÁNAK FÉNYE

Talán ezért szeretem ezt az időt,mikor a nyár már majdnem elköltözött,de még visszanéz egyszer az ősz előtt,és különös fényt hagy a föld fölött. Nem tudom, miért olyan különös,hogy minden egyszerre

Lírai kategória versei

JÓKÍVÁNSÁG

Álljon a stelázsid roskadásig tele,legyen minden polca jóval megrakva, telve.Befőtt, lekvár, méz és finom falatok,hirdessék, hogy nálad jól telnek a dolgos napok. A stelázsi nem más, mint gondoskodás,mögötte sok munka,

SÜNIKE ŐSSZEL

Őszi szél fúj, hull a levél,kis sünike avarban él.Almát görget, makkot talál,puha fészkén álomba száll. Méhes József(Zümi bá’)

NÉGY ÉLET

Van, aki mondja: „Gyermekem született”,s e szóval lezárja az új fejezetet.Hírül adja csupán, hogy új élet fakadt,de benne marad még a régi önmaga.  És van, ki így szól: „Anya lettem

RÖVIDLEJÁRATÚ ILLÚZIÓ

Döntöttem végre, világjárásra útra kelek,nem várok tovább, még megőszülhetek.A félretett pénzemet most világkörüli útra váltom,a világot bejárom, ez volt mindig is az álmom. A nyugdíjas évek most itt járnak,megtakarításom nem

HÁROM MADÁR

Ha három madár lennék, szállnék fenn az égen,s látnám, ahogy követem magam a légben.Egyik előre törne, széllel versenyt járva,másik kettő nézné őt a felhőkön túl szállva. Az egyik tudni vágyna,

KUNYHÓ

Aranyba fordult kint a messzi határ,a tarló fölött megpihent egy madár.A kukoricásban zizegett a levél,végigsimított rajta az őszi szél. Kukoricaszárból épült egy kunyhó,fölötte kéklő ég, körötte tarló.Nem palota volt, mégis

MINT AZ ÖREG FÁK

Megállunk ott, ahol vén fák őrzik az eget,s úgy érezzük, a csend most átölel minket.Nem szólunk, csak nézzük a viharvert ágakat,s bennük látjuk saját, megélt vágyainkat. Mi is hajlottunk már

BÁRKI MONDHATJA

Van bennünk vágy, mely néha felragyog,ha lehunyjuk szemünket, s magunkra maradunk.Valami hív, bár nem tudjuk, miért,talán egy érintésért, egy szebb holnapért. A testünk időnként csak ölelésetekre vár,hogy mellettetek teljesüljön végre

Intim kategória versei

Képzelt vagy valós dominó elv

Mint dominók dőlünk egymás karjába,egy érintés sodor további a lázba,benned másnak visszhangzik a vágy,s bennem is más felé indul tovább. Én benned voltam egy halk remegés,te másban oldod fel a

Ne mond „csak úgy”

Ne mond bárkinek „csak úgy”, hogy kapd be,mert mondani dühből és vágyból is lehet.Ezért jól nézd és fontold meg, kérlek,kinek a szájába adod, mert a farkad a mérleg! Méhes József(Zümi

Én is Téged – Te is az enyémet

Az elején még tűzben áll a vágy,szemünk csillan, mint tiszta láng.„Én is Téged” – harsogja szívünk,s egymás felé nyílik minden hitünk. Kéz a kézben könnyű minden út,az idő is lassabban

A fekete lyuk

Namíbiában jártamban-keltemben,éjjel csillagokat nézve, épp én voltam alul,az ösztön rendje ellen nem tudtam mit tenni,s beszippantott egy örvénylő fekete lyuk. Méhes József(Zümi bá’)

Mi, micsoda…?!

Morális mérlegelések felháborodást kelthetnek,ha erkölcsileg fontos értéket szexualitással összevetnek. Ez a kérdés is robbanthat nagy zajt:Ha az abortusz gyilkosság, a szopás kannibalizmus – lesz majd?! Méhes József(Zümi bá’)

Mi ketten…

Völgyed csúcsa és a kelyhed gyönyör, tény,hol önmagára lel a lüktető remény.Nem kér a vágy, csak megérkezik belül,s az élvezet egyetlen pontba sűrűsül. Völgyed fölötti hegyen körkörös mozdulat,nem siet, inkább

Miért nem…?!

Beszélgettünk mélyen, s bennünk zenélt a csend, az ősz igazát hozta minden rezdülő szó-rend. A lelkem lassan lélegzett, mint fáradt őszi ág, s tudtam: a pillanattal játszik most a szikrázó

Délibáb

Izzik a lég, a táj remeg, a spektrumból egy álom lebeg. Ott vagy a semmi felett, de hinni akarok, mert a szemem szeret. Bármerre nézek, minden tovaillan, ahogy a csók,

Gondolatébresztő kategória versei

Sokan vannak

Sokan vannak, akik ha leesnének az EGO-jukról az IQ-jukra, szörnyethalnának! Méhes József(Zümi bá’)

Mesterséges jövőnk

A jövő nem csak álom, hanem formált valóság,hol kódokból épül fel az újfajta szabadság.Minden lépésünkben ott a számítás jele,mint láthatatlan kéz, mely sorsunkért felel.A tudomány határa kitágul a végtelenbe,mikor ember

Önhipnózis előtt

Az ember reggel önmagára öltözik csendesen,s ha rongynak hiszi magát, él majd didergőn, esetlen.Ki belül koldus marad, hiába ül aranyon,mert saját árnyékát cipeli minden vagyonon. A test is hallgat arra,

Az igen és a nem ereje

Van ki minden szóra igent bólogat félve,nehogy a nem mögött kelljen állnia félre.Mosolyból épít reszkető menedéket,s közben elhagyja a saját személyiséget. Van igen, mely mögött csak rettegés lapul,s a lélek

Ne várd meg

A gond halkan lép át a küszöböd felett,a tegnap árnya megnő a holnapok felett.A kis gond addig könnyű, míg válladon pihen,de teherré válik egyszer, ha benned megreked. A repedt fal

„Alagútban” ne katapultálj

Az „alagút” gyomrában hideg a csend,s az ember önmagától is megretten.A falakon túl tompán zúg a mély,és minden lélegzet egy új veszély. Van úgy, hogy rád szakad az egész ég,és

A rés

A rés nem romantikus kósza hasadék,nem költők vállára omló égi ajándék.A rés figyelmeztet: valami nyílik vagy fogy,s a történés árnya már mögöttünk oson. A rés nem csak fény a repedt

A száj és az ész

Van szó, mi simogat, mint alkonyi derű,s van szó, mely után az élet is keserű.Mert egyetlen mondat, ha gyűlöletre kél,még évek múltán is elevenbe tép. A szó lehet puha érintés,egy

error: Content is protected !!