A jövő nem csak álom, hanem formált valóság,
hol kódokból épül fel az újfajta szabadság.
Minden lépésünkben ott a számítás jele,
mint láthatatlan kéz, mely sorsunkért felel.
A tudomány határa kitágul a végtelenbe,
mikor ember és gép egyesül egy közös értelembe.
Új világok nyílnak meg a digitális létben,
hol múlt és jövő olvad össze egyetlen térben.
A félelem is él még az új világ peremén,
hol gyorsul minden gondolat a digitális jelenén.
Mert ami túl gyors és átláthatatlan,
az ember számára könnyen kiszámíthatatlan.
A gépek figyelnek ránk, mint halk, türelmes tanúk,
és visszajelzik mindazt is, amit még tudunk.
De ha rossz célok vezérlik a gépi figyelmet,
az ember saját magának épít vészhelyzetet.
A döntések súlya is megoszlik lassan a térben,
ember és gép között egy közös értelemben.
De ha felelősség összemosódik csendben
nem tudni többé, ki hibázott saját jövőjében.
Együtt lépünk át a változás kapuján,
hol ember és gép halad ugyanazon úton ján.
S ha jól vigyázunk erre a törékeny egyensúlyra,
a jövő nem elvész, hanem felemel új magaslatra.
De csak akkor lesz a jövő nem puszta veszély,
ha józan ember kezén marad végig az értelmezés.
Méhes József
(Zümi bá’)