A száj és az ész

Van szó, mi simogat, mint alkonyi derű,
s van szó, mely után az élet is keserű.
Mert egyetlen mondat, ha gyűlöletre kél,
még évek múltán is elevenbe tép.

A szó lehet puha érintés,
egy sebzett embernek halk megmentés.
Lehetne béke is ebben a világban,
nem csak keserűség mindenki mondatában.

Sok ember nem gonosz, csak fáradt nagyon,
túl sok a kimondatlan súly a vállakon.
Aztán egy rossz percben minden kiszakad,
és rombolni kezdenek, döntik a falakat.

A szó lehet kés, hideg és nyers,
amit düh kovácsol, ha elfogy a csend.
És hiába bánod meg másnap talán,
a seb ott marad majd a másik arcán.

A csendet ma sokan gyengeségnek hiszik,
pedig a legerősebb emberek viszik.
Mert nem az a bátor, ki rögtön felel,
hanem ki önmagával szembenézni mer.

Mielőtt a száj szól, kérdezze meg az észt:
„Hasznodra lesz-e ez, vagy romba dönt egészt?”
Mert nem minden igaz méltó a hangra,
s nem minden indulat való az arcokra.

Ezért mielőtt szólnál, időzz még kicsit,
mérd meg a lelkedben a szándékaid.
Mert ember csak addig maradsz odabent,
míg a szád előtt az agyad üzen.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Fejtartás

Ha gond borul rád, s terhe húzza vállad, ne engedd, hogy bilincsbe zárja szárnyad. Emeld fel fejed, s lásd mennyire tágas az ég, hol új reményt sző a fény a

Nem az számít

Nem az számít, mennyi év várt, hanem, hogy tested-lelked mit csinált. Hogy percnyi időből mennyit élsz, s hogy álmaidban mennyit félsz. Hiába hosszú száz napod, ha üres szívvel álmodod. Az

A halhatatlan szépség

A szépség az emberben törékeny vendég, a művészetben már halhatatlan emlék. S míg a test lassan porrá lesz, semmivé, a szépség a művekben örökre él. Ott van a vászon, az

Szeress, ha elkerülhetetlen, ölj!

Ha kell, szeress, s ne rejtsd el a szíved, ne félj kimondani, ami benned éltet. A vágy, a láng, a szenvedély vezessen, s kötődésed soha meg ne rettenjen. Ha kell,

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!