Én is Téged – Te is az enyémet

Az elején még tűzben áll a vágy,
szemünk csillan, mint tiszta láng.
„Én is Téged” – harsogja szívünk,
s egymás felé nyílik minden hitünk.

Kéz a kézben könnyű minden út,
az idő is lassabban halad, mint fut.
Szavak nélkül is értjük egymást,
csendben osztozzuk a közös varázst.

Nem számolunk, nem írunk mérleget,
nem kérdezzük az elveszett perceket.
Csak jelen van minden pillanat,
s bennünk él a kimondatlan akarat.

De lassan árnyék kúszik közénk,
mit viharfelhő hajt fölénk.
Szavak mögé bújik a hiány,
és nőni kezd egy mennydörgő határ.

Hangjaink élesebbé lesznek,
mint pengék, melyek csendben metszenek.
Nem halljuk már a másik szavát,
csakis saját igazunk dühödt dallamát.

Talán ott veszett el a lényeg,
hol az érzés helyére tételek léptek.
S a szeretetből feltétel lett,
nem ajándék, csak kölcsönös pamflet.

Kapd be mélyen, üvöltve szól a szó,
s a végszó: „Te is az enyémet”: szinte maró.
Mintha sosem lett volna „Én is Téged”,
nem látunk egymásban mást, csak eltorzult képet.

Конец фильма!

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Orál-Morál

Ajkaid tüzében élek, ott lüktetek, szád ölelésében megtisztul mindenem. Vágyam benned utat talál, sóhajom sas-szárnyként az égbe száll. Ha ajkaid közé engedem magam, mint oltár lángja, úgy lobban szavam. Szádban

Másként – vibrivel

A vágy nem szégyen, nem titkolt varázs, a test nem rabszolga, hanem parázs. Nem elrejtendő suttogó zene, hanem az élvezet táncoló tere. A nő, ha érzi, hogy mi rejlik benne,

Kannibál szex

Te nézel rám, s a fogad fehér penge, mégis lehunyom szemem csendben. Mert hinni akarom, hogy nem lesz pokol, a mosolyodba rejtett ragadozó csókod. Gondolatunk villan, milyen bolond dolog, mindkettőnk

Bibe és Porzó

A virág tárja titkos testét, vágy szólítja szelíd neszét, porzó hajlik, szórja fényét, s a bibe hívja rejtek mélyét. A bibe csókra szomjasan, fogadja porát lassúan, s a porzó útja

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!