Hétköznapi kategória versei

SEBNYALOGATÁS

Van, ki a múlt sérelmeit őrzi még,s minden új napban ugyanazt látja rég.A tegnap árnyéka vállára nehezül,és saját történetébe lassan elmerül. Aki állandóan sértettnek érzi múltját,úgy érzi, minden helyzetben védeni

VILLÁMOK KÖZÖTT

Siheder voltam, hajtott valami láz,repülni vágytam mindig, nem volt határ.A föld csak visszahúzott, az ég intett felém,szédítő magasság lett otthonom, remény. Ha vihar jött hirtelen, s nem szállhattunk már,volt ki

ÚJRA MELEGÍTVE

Van, akit az élet mellénk rendelt egykor,s van, kitől elválasztott az idő, jókor,Attól még nem volt hiábavaló a múlt,hogy egy darabig együtt vitt az út. Az emlék nem lánc, ha

CSALÁDI MINTÁK

Már első sírásunk fölött ott áll a család,arcokból, tettekből épül körénk a világ.Nem tudjuk még, mi marad bennünk, mi múlik el,csak tanuljuk: ki ölel, és ki az, aki bántva terel.

IPI-APACS, AKI BÚJT, BÚJT…

Gyermekkorunk udvarán futottunk,minden délután együtt voltunk.Nem kellett más, csak néhány jó barát,s máris kezdődhetett a vidám hajszánk. A játék megtanított jól figyelni,a jelekből a helyzetet megfejteni.Egy mozdulat is sok mindent

VÉGSŐ LEHETŐSÉGEK

Ha szürkül a fény, s közel hajol az este,ki mondja meg, mi fér még az életbe?A test felett a döntés súlya vár,s az ember mondhassa meg, mit magának szán. Nem

A HISZÉKENYSÉG VÁMSZEDŐJE

Nem karddal jön, csak szépen rád mosolyog,és közben már a gyenge pontodon kopog.Mézes szavakkal közelebb hajol,s nem veszed észre, mikor álnokul átkarol. A jóhiszemű ember jót feltételez,nem gondolja, hogy mögötte

VÉNASSZONYOK NYARÁNAK FÉNYE

Talán ezért szeretem ezt az időt,mikor a nyár már majdnem elköltözött,de még visszanéz egyszer az ősz előtt,és különös fényt hagy a föld fölött. Nem tudom, miért olyan különös,hogy minden egyszerre

Lírai kategória versei

Óvónéni vallomása

Sok kisgyereket láttam én nevetni,s két csillogó szempárt egymásra figyelni.A napfény ilyenkor vidámabban járt,s aranyszínűre festette az óvoda udvarát. A homokozóban várak épültek,apró kezek nyomán csodák születtek.A tornyok nőttek egyre

Test és lélek

A testem még csak kapu volt feléd,egy nyári zápor, egy röpke szenvedély.Mert minden csók mögött ott élt tovább,a féktelen, vad, még forróbb kívánság. A tested testemre simult csendben,mint esti hold

Elhagyatva

Az udvaron ködbe vész minden remegve,hol egykor gyermek szaladt át nevetve.Most gaz hajol át a kövek terén,s dér didereg a szép emlékek helyén. A küszöb kopott, de még őrzi hűen,ki

Ha nem alkotsz

Az ihlet nem kurva, hogy mindig visszatérjen,nem vár örökké rád, hogy kielégítsen.Ha nem ragadod meg a helyzet pillanatát,másnak adja oda izzó önmagát. A gondolat ordít, míg bent feszül véredben,mint vadállat

Mikor már késő

Fiatalon az ember könnyen szétszalad,minden szépről azt hiszi: örökre ott marad.Nagy terveket cipel, mint ünnepi zászlókat,s közben nem hallja meg a halk igazságot. De van huszonéves, ki már csendesen figyel,s

Ne csak a hibákat

Ne csak a vétkek árnyait keressük a másik fejében,ne győzködjük magunkat rideg ítélkezésben.Nézzük inkább a szemeknek halk, remegő tavát,hol elnémult álmok őrzik életek minden gondját. Nézd a szemét annak, ki

Tanulságos illúzió

A szemedben egy történetet olvastam régen,amit én írtam rád, de te nem is nézted.Azt hittem, ott valami több is megmarad,de én csak kapaszkodtam a saját gondolatba. Volt benned valami halk,

Olyant keress

Nem az az ember kell, ki csak átölel,ki vággyal felszakít és lassan felemel,hanem ki hajnalonként csendedhez simul,s szemében a világ minden zaja elvonul. Mert könnyű elveszni egy borízű estén,egy rebbenő

Intim kategória versei

KONSZENZUÁLIS KAPCSOLAT

KONSZENZUÁLIS KAPCSOLAT Kezdetben nem kell a fél világ, ha itt vagy te,ha hozzám bújsz éjjel, elcsitul minden.A csókodban ott lüktet minden elfojtott vágy,s a külvilág bekaphatja – csak miénk az

KOHNSZENZUÁLIS KAPCSOLAT

Kezdetben nem kell a fél világ, ha itt vagy te,ha hozzám bújsz éjjel, elcsitul mindenem.A csókodban ott lüktet minden elfojtott vágy,s a külvilág bekaphatja – csak miénk az éjszakánk. De

VIVA LA VULVA

A vulva szó ne keltsen zavart,ne húzzon köré a szégyen falat.Legyen egyszerű, természetes név,mint minden más, ami testünkben él. Legyen a beszédünk nyílt és bátor,ne féljünk többé semmilyen határtól.A kimondott

AMIKOR CSAK AZ KELL

Amikor már nem kell a szó, csak a kibaszott vágy,amikor benned tombol, és semmire sem vársz,nem kell hozzá szerelem, se rohadt vallomás,csak egy vad éjszaka, és kurvára semmi más. Nem

AMIKOR

Közelebb lépsz, s már nem tudok figyelni,a szívem megtanul nélküled nem verni.A levegő is sűrűbb körülöttünk talán,mintha az éj is minket figyelne némán. Nem kérdezel semmit, csak rám nézel,és minden

MÁR AZ ELSŐ ELŐTT

Már az első csók előtt tudjuk, mire vágyunk,a csend mögött közös lángokban állunk.Közelebb lépünk, s nem kell már semmi szó,mert bennünk ugyanaz a vágy tomboló. Nem csak egy érintést akarunk

Előfordul

Van ajtó, melyhez hiába viszel kulcsot,az idő már régen másik zárat csókol.Belül már másnak lobban fel a fény,te csak emlék vagy a horizont peremén. Méhes József(Zümi bá’)

Egyéjszakás kaland

Nem kellett múlt, sem holnapról beszéd,elég volt válladon a lebbenő szépség,Két idegen voltunk egyetlen estén,kik összebotlottak egymás vágyó tekintetén. Nem volt szükség nagy vallomásokra,csak arra, hogy nézzük egymást kívánva,A percnek

Gondolatébresztő kategória versei

Az ihlet

Az ihlet nem kurva, hogy mindig visszatérjen,nem vár örökké rád, hogy kielégítsen.Ha nem ragadod meg a helyzet pillanatát,másnak adja oda izzó önmagát. Méhes József(Zümi bá’)

Legyen erőd

Sokáig hittem: a kitartásom végtelen,csak menni kell határozottan, rendületlen.Ma már tudom: az ember attól erős igazán,ha azt is tudja, mikor kell változtatni önmagán. A fák sem kérnek hosszabb nyarat soha,mert

Az árulás lélektana

Senki sem indul úgy útnak, hogy áruló lesz talán,mégis sokan odaérnek egy láthatatlan út során.Nem szakadék nyílik alattuk, nem dördül égi jel,csak változik a helyzet, vagy a lelkiismeret odabent. Elég

Boldogság vagy Öröm

A boldogság csak kitalált dolog,mit magunk elé fest a sok vágy és hitt-ok.Az öröm viszont itt van, lelkünk megérzi,s egy egyszerű percet is széppé tud tenni. A boldogság csak fejben

Mi volna, ha…

Mi volna, ha a kérdés többet érne, mint a válasz,s nem volna minden vég csak újra nyíló távlat?Ha a kétely nem teher, hanem híd volna köztünk,s biztos partok felé vezetné

A „Mesterséges” igénye

Először csak egy jel volt a zajban,Egy válasz a villódzó monitorokban.Ma már könyvtárak suttognak benne,Mintha sok ember emlékezne egyszerre. Szavakból épít magának világot,Képekből, múltból, eldobott nyomokból.Amit egykor hosszú évek kutattak,Néha

Okság a kockadobásban

A kocka száll, miként egy néma test,s útját követi minden külső-belső nesz.Nem sejti szem, mi készül odalent,hol ezer apró ok teremti meg a jövő-jelent. Nem ész dönt itt, sem hosszú

A végső pusztulás

Nem kürtök zúgtak, sem égi szózat, semmi jel,csak felvillant az ég, s a nappal éjbe dőlt el.Fehér villám hasította át a földi tájat,s a fény nyomában megjelent a végső kárhozat.

error: Content is protected !!