Az árulás lélektana

Senki sem indul úgy útnak, hogy áruló lesz talán,
mégis sokan odaérnek egy láthatatlan út során.
Nem szakadék nyílik alattuk, nem dördül égi jel,
csak változik a helyzet, vagy a lelkiismeret odabent.

Elég egy szó, egy félrenézés, egy titok rossz helyen,
egy pillanat, s amit őriztél, már nem ugyanaz neked.
Ami tegnap még titok volt, ma éles penge lett,
s az addigi bizalom testén hagy vérző sebeket.

Van olyan árulás is, amit mások bátorságnak látnak,
amikor nemet mondanak az addig őrzött hazugságra.
Aki megszólal, árulóvá válhat sokak szemében,
pedig lehet, hogy éppen ő maradt hű az elvéhez.

Van, hogy a saját érdekünk kerül minden elé,
s nem figyelünk arra már, mit veszíthetünk ezért.
A haszon közelről nézve nagyobbnak látszik talán,
mint annak az embernek a bizalma, aki számított ránk.

A pénz is tud erős indok lenni egy nehéz helyzetben,
mikor valaki attól fél, hogy nem boldogul az életben.
Ilyenkor könnyű elhinni, hogy nincs más választás,
és később megmagyarázni egy fájdalmas árulást.

Sokszor nem is a pénz, hanem a félelem beszél,
amikor valaki attól tart, hogy mindent elveszít.
Aki sarokba szorul, nem mindig lát másik utat,
csak azt, hogy valamit fel kell adnia önmaga miatt.

Néha túl sok embernek akarunk megfelelni egyszerre,
s mindenki mást vár tőlünk ugyanabban a helyzetben.
Család, barát, közösség, munka – mind mást követel,
s a saját hangod egyre mélyebbre temeted el.

Az áruló sem mindig gonosz ember,
sokszor csak gyenge egy nehéz helyzetben.
Egy rossz perc és egy rossz döntés után,
már nem talál vissza a régi útjára már.

Nem minden titkot kell örökké őrizni és védeni,
van, amit éppen azzal lehetne tovább rejtegetni.
Néha a kimondott szó fáj, de mégis szükséges,
mert nélküle minden ugyanaz marad végleg.

Ezért kell vigyázni arra, ha valaki bízik bennünk,
mert többet ad át nekünk, mint elsőre hisszük.
Egy darabot a saját világából tesz a kezünkbe,
és reméli, hogy nem dobjuk el végül könnyelműen.

Ezért kincs – ha nem bűn – a másik ember hite,
mert egész világokat bíz ránk őszinte tekintete.
S aki ezt könnyelműen összetöri egy napon,
nem tudhatja, hány élet omlik össze ugyanazon.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Fejtartás

Ha gond borul rád, s terhe húzza vállad, ne engedd, hogy bilincsbe zárja szárnyad. Emeld fel fejed, s lásd mennyire tágas az ég, hol új reményt sző a fény a

Nem az számít

Nem az számít, mennyi év várt, hanem, hogy tested-lelked mit csinált. Hogy percnyi időből mennyit élsz, s hogy álmaidban mennyit félsz. Hiába hosszú száz napod, ha üres szívvel álmodod. Az

A halhatatlan szépség

A szépség az emberben törékeny vendég, a művészetben már halhatatlan emlék. S míg a test lassan porrá lesz, semmivé, a szépség a művekben örökre él. Ott van a vászon, az

Szeress, ha elkerülhetetlen, ölj!

Ha kell, szeress, s ne rejtsd el a szíved, ne félj kimondani, ami benned éltet. A vágy, a láng, a szenvedély vezessen, s kötődésed soha meg ne rettenjen. Ha kell,

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!