Beszéd és Beszéd
A hangerő gyakran erőnek tűnik a szemek előtt,pedig sokszor csak magamutogatás süvít el fölöttünk.A valódi tudás nem harsog, nem követel tapsot,csak megszólal, rendet teremt, s nem kusza mondatok. A zaj
A hangerő gyakran erőnek tűnik a szemek előtt,pedig sokszor csak magamutogatás süvít el fölöttünk.A valódi tudás nem harsog, nem követel tapsot,csak megszólal, rendet teremt, s nem kusza mondatok. A zaj
Színes papírsárkány indul az égre,öröm simul csendben az emberi létre.Szárnyal a forma, minden színesbe borul,s a földi gond egy pillanatra lehull. Sokféle sárkány van – kicsi, nagy, hosszú farkú,színes, egyszerű,
Szemerkél az ősz, a szürkeség beszél,lassú esőszóval mindent elkísér.Kabátomon koppan az idő nesze,s a csendhez puhán simul a lelkem. Az ég olyan, mint egy gondolat,mely már nem kérdez, csak elfogad.A
Mély sötétben fekszik, nincs már saját napja, nem mozdul semmi, csak húzza a gyötrés maga. Ha orvosról beszélnek, vad tiltás rándul rá, mintha minden segítség ellenségként állna már. A világ
Hatalmas fák, kik az égre mutattok, őrzitek ősidők bölcs titkait, s taníttok. Gyökeretek mélyben a föld szívét öleli, koronátok fényben az ég boltját növeli. Árnyat adtok vándornak, oltalmat a népnek,
Amíg a fán ring, nagy terve támad, hogy lesz belőle tűz és szenvedély, de jön a fazék, s a lábos is bezárhat, s marad a sorsa, édes semmiség. A lekvár
Az irigység nem szégyen, hanem erő, benned lüktet, mint rejtett dobverő. Kicsit mar, de felébreszt – hajt, és lehetsz az, kit holnap a többiek szidnak majd. A munkahely klasszikus helyszín,
Ha rám tekintesz, könnyen elhiszed, hogy gondolatból nálam kevés született. De mögöttem ott lapul az irónia, egy bohóc lelke, halk tragikomédia. Az első benyomás, „ez tuti hülye”, az arcát nézve
Épségben őrizd meg magad,mert romba dőlhetsz egyetlen perc alatt.Ha tested megtörik, s a lelked kihűl,előtted a világ sötétbe merül. Legyen veled a tudás világító fénye,mely felderít az ember vaksötétjébe.A tudatlanság
Siheder voltam, hajtott valami láz,repülni vágytam mindig, nem volt határ.A föld csak visszahúzott, az ég intett felém,szédítő magasság lett otthonom, remény. Ha vihar jött hirtelen, s nem szállhattunk már,volt ki
Becsöngettem magamhoz, s máris visszaléptem,ismerős idegenként önmagamba léptem.Nevetett bennem csendesen egy régi vendégem,s önmagam ajtajában megnyílt az emlékem. A falakon a gondolatok szépen felvonultak,mint rég elfelejtett álmok, mégis újak voltak.Én
Képzeletem partján te túl a fényeken,mint csillag égsz idegen éjjeken,látlak, de mégsem érhetlek el soha,csendben visszahull rám a vágyak sora. Ott nincsen szó, csak mély remegés,csak bőr a bőrön, halk
Ablakon át a fény puhán felém hajol,aranyba oldva minden halkuló zaj dalol.Szétfoszló csíkban érint, mint halk vallomás,s bennem időz tovább, mint csöndes látomás. A nappal éles éle lassan elkopik,a fény
Kilépsz a sátorból, halkan hív a fény,a pára gyöngye csillan a fűszálak hegyén.Az éj még őrzi titkát a csend mély falán,de már a Nap simít végig a hajnal hajnalán. Lépsz
Az élet egy lufi, színes, könnyű álom,fény csillan rajta, lebben halk sugáron,tenyerünk fölött ring, mint tiszta vágyunk,s benne rezeg mindaz, mit titkon várunk. „Hélium” húzza magasabb vidékre,mintha szabadulnánk minden bilincstől
Mindig nyíljon virág a sírodon,madár daloljon égi kóruson,patak csobogjon közeli partokon,fény táncoljon örökzöld lombokon. Ló legeljen sírodon – ne csak szó legyen,mert halmodon csak rét füve terem.Ne gyúljon mécses, ne
KONSZENZUÁLIS KAPCSOLAT Kezdetben nem kell a fél világ, ha itt vagy te,ha hozzám bújsz éjjel, elcsitul minden.A csókodban ott lüktet minden elfojtott vágy,s a külvilág bekaphatja – csak miénk az
Kezdetben nem kell a fél világ, ha itt vagy te,ha hozzám bújsz éjjel, elcsitul mindenem.A csókodban ott lüktet minden elfojtott vágy,s a külvilág bekaphatja – csak miénk az éjszakánk. De
A vulva szó ne keltsen zavart,ne húzzon köré a szégyen falat.Legyen egyszerű, természetes név,mint minden más, ami testünkben él. Legyen a beszédünk nyílt és bátor,ne féljünk többé semmilyen határtól.A kimondott
Amikor már nem kell a szó, csak a kibaszott vágy,amikor benned tombol, és semmire sem vársz,nem kell hozzá szerelem, se rohadt vallomás,csak egy vad éjszaka, és kurvára semmi más. Nem
Közelebb lépsz, s már nem tudok figyelni,a szívem megtanul nélküled nem verni.A levegő is sűrűbb körülöttünk talán,mintha az éj is minket figyelne némán. Nem kérdezel semmit, csak rám nézel,és minden
Már az első csók előtt tudjuk, mire vágyunk,a csend mögött közös lángokban állunk.Közelebb lépünk, s nem kell már semmi szó,mert bennünk ugyanaz a vágy tomboló. Nem csak egy érintést akarunk
Van ajtó, melyhez hiába viszel kulcsot,az idő már régen másik zárat csókol.Belül már másnak lobban fel a fény,te csak emlék vagy a horizont peremén. Méhes József(Zümi bá’)
Nem kellett múlt, sem holnapról beszéd,elég volt válladon a lebbenő szépség,Két idegen voltunk egyetlen estén,kik összebotlottak egymás vágyó tekintetén. Nem volt szükség nagy vallomásokra,csak arra, hogy nézzük egymást kívánva,A percnek
Ne légy tréfli szavakban, tettekben, hitben,ne legyen más az arcod nappal, mint az éjben.Amit ma vállalsz, holnap is vállalnod kell bátran,ne kelljen kaserolnod magad utólag a világban. Ne kend el
Minden ember egyformán méltóságot érdemel,bár más-más úton jár, más terhet cipel.Ki két kezével dolgozik, s ki tudással alkot,mindkettő adhat a világnak maradandó hasznot. A WC-s néni munkája is fontos a
Saját hitünket magunkban hordjuk láthatatlanul,egy hangot, mely minden külső zajon áthatol.Azt súgja: képes vagy, csak higgy tovább,s a lehetetlen is megnyitja kapuját. Van bennünk valami, ami még remél,ha körülöttünk minden
Ma vagy a legöregebb, ki valaha voltál,S a holnapi önmagadnál fiatalabb vagy már.Ne várj egy újabb napra, hogy végre élj, szeress,Mert az élet most történik. Ne maradj le róla, ha
Könnyű a hibát kiszúrni másban,sütkérezni a fölényes pózolásban.Bírálni bármit, ahhoz ész sem kell,de építeni bármit, az már többet követel. Hibát találni igazán nem nehéz,a kritikus szeme mindent másként néz.De ha
Két apró cica az út kövén,reszketve ül a hideg közepén.Valaki sorsukról lemondott,s könyörtelenül az utcára dobott. A járda kövén nincs puha fekhely,a szél sem kérdi, fáznak-e reggel.A város mellettük közönnyel
A tegnap végleg messze szállt,magával vitte önmagát.Hiába őriznéd, ami volt,a múlt kapuja már bezáródott. Hány szó maradt még odabent,mit kimondani nem mertünk?Hány ölelésre nem jutott idő,hány búcsú lett kimondatlanul késő?
Fiatal voltam, pénzem sose volt,a holnap mégis szép reményt hazudott.Zsebemben apró, fejemben virág,s hittem, rám is vár még a nagyvilág. A csóróság volt hű kenyerem,s a büszkeség tartotta még a
Weboldalunkon sütiket használunk a felhasználói élmény javítása érdekében. Weboldalunk használatával Ön hozzájárul a sütik használatához.
Kezelje süti-beállításait az alábbiakban:
Essential cookies enable basic functions and are necessary for the proper function of the website.
These cookies are needed for adding comments on this website.
Statistics cookies collect information anonymously. This information helps us understand how visitors use our website.
Google Analytics is a powerful tool that tracks and analyzes website traffic for informed marketing decisions.
Szolgáltatás URL-je: policies.google.com (opens in a new window)
Google reCAPTCHA helps protect websites from spam and abuse by verifying user interactions through challenges.
További információkat a Cookie Policy és a dokumentumokban találhat.