A csend súlya
Nem attól nagy az ember igazán,ha hangja átzúg mindenki akaratán.Van csend, amely többet mond mindenkinek,mint száz kimondott, üres üzenet. A folyó sem siet a tengerig,mégis minden útja oda visz.A türelemnek
Nem attól nagy az ember igazán,ha hangja átzúg mindenki akaratán.Van csend, amely többet mond mindenkinek,mint száz kimondott, üres üzenet. A folyó sem siet a tengerig,mégis minden útja oda visz.A türelemnek
Itt a Harka méltóság nevét őrzi a régi igazság,ki a törzsszövetségben volt, mint ítélő magasság.Időbe vésve maradt itt, mint halványodó emlék,a köré nőtt egy falu s az erdős, szelíd vidék.
A gyermek tiszta lelke még csodákban hinni mer,Míg rá nem omlik lassan a könyörtelen rendszer,S megtanulja, hogy e föld sokszor farkast nevel,Ki gyenge társát mosolyogva nyeli el. A pénz hideg
A nosztalgia selymes, langyos öncsalás,emlékekből font érzelmi maszturbálás.Tegnap még szidtuk a létet dührohamokban,ma „boldog idők” laknak ugyanazon romokban. Közös nosztalgia: társas önkielégítés,kollektív sóhajokkal végzett múltsimítás, merítés.A szégyenből tanulság lesz, a
Az „alagút” gyomrában hideg a csend,s az ember önmagától is megretten.A falakon túl tompán zúg a mély,és minden lélegzet egy új veszély. Van úgy, hogy rád szakad az egész ég,és
Sokan mondják: „Látod, haladsz!”Mintha ettől könnyebben maradsz.Pedig nem út ez már nekem,csak hosszú csikorgás odabenn. Békésben, Hajdúban néznek rám fölényesen,mintha tudnák, mit jelent élni rendesen.Könnyű beszélni tiszta cipőben,míg vérzek valahol
A kocsmában mondták bölcs képpel: Mértékkel!,mintha volna egy ember, ki járna félüres serleggel.Kerestem őt sokáig borgőzös éjszakákban,de eltűnt mindig a hajnali ködlepte félhomályban. Anyám is azt hajtogatta ünnepi vacsoráknál:igyál Mértékkel
Az üres fej jelzés nélkül él büszke méltóságban,miközben nincs semmi szikra a gondolkodásban,s benne a légüres tér mégis úgy zörög,mint szélfútta vödör a disznóól mögött. A gyomor, ha kong, nem
Álljon a stelázsid roskadásig tele,legyen minden polca jóval megrakva, telve.Befőtt, lekvár, méz és finom falatok,hirdessék, hogy nálad jól telnek a dolgos napok. A stelázsi nem más, mint gondoskodás,mögötte sok munka,
Őszi szél fúj, hull a levél,kis sünike avarban él.Almát görget, makkot talál,puha fészkén álomba száll. Méhes József(Zümi bá’)
Van, aki mondja: „Gyermekem született”,s e szóval lezárja az új fejezetet.Hírül adja csupán, hogy új élet fakadt,de benne marad még a régi önmaga. És van, ki így szól: „Anya lettem
Döntöttem végre, világjárásra útra kelek,nem várok tovább, még megőszülhetek.A félretett pénzemet most világkörüli útra váltom,a világot bejárom, ez volt mindig is az álmom. A nyugdíjas évek most itt járnak,megtakarításom nem
Ha három madár lennék, szállnék fenn az égen,s látnám, ahogy követem magam a légben.Egyik előre törne, széllel versenyt járva,másik kettő nézné őt a felhőkön túl szállva. Az egyik tudni vágyna,
Aranyba fordult kint a messzi határ,a tarló fölött megpihent egy madár.A kukoricásban zizegett a levél,végigsimított rajta az őszi szél. Kukoricaszárból épült egy kunyhó,fölötte kéklő ég, körötte tarló.Nem palota volt, mégis
Megállunk ott, ahol vén fák őrzik az eget,s úgy érezzük, a csend most átölel minket.Nem szólunk, csak nézzük a viharvert ágakat,s bennük látjuk saját, megélt vágyainkat. Mi is hajlottunk már
Van bennünk vágy, mely néha felragyog,ha lehunyjuk szemünket, s magunkra maradunk.Valami hív, bár nem tudjuk, miért,talán egy érintésért, egy szebb holnapért. A testünk időnként csak ölelésetekre vár,hogy mellettetek teljesüljön végre
KONSZENZUÁLIS KAPCSOLAT Kezdetben nem kell a fél világ, ha itt vagy te,ha hozzám bújsz éjjel, elcsitul minden.A csókodban ott lüktet minden elfojtott vágy,s a külvilág bekaphatja – csak miénk az
Kezdetben nem kell a fél világ, ha itt vagy te,ha hozzám bújsz éjjel, elcsitul mindenem.A csókodban ott lüktet minden elfojtott vágy,s a külvilág bekaphatja – csak miénk az éjszakánk. De
A vulva szó ne keltsen zavart,ne húzzon köré a szégyen falat.Legyen egyszerű, természetes név,mint minden más, ami testünkben él. Legyen a beszédünk nyílt és bátor,ne féljünk többé semmilyen határtól.A kimondott
Amikor már nem kell a szó, csak a kibaszott vágy,amikor benned tombol, és semmire sem vársz,nem kell hozzá szerelem, se rohadt vallomás,csak egy vad éjszaka, és kurvára semmi más. Nem
Közelebb lépsz, s már nem tudok figyelni,a szívem megtanul nélküled nem verni.A levegő is sűrűbb körülöttünk talán,mintha az éj is minket figyelne némán. Nem kérdezel semmit, csak rám nézel,és minden
Már az első csók előtt tudjuk, mire vágyunk,a csend mögött közös lángokban állunk.Közelebb lépünk, s nem kell már semmi szó,mert bennünk ugyanaz a vágy tomboló. Nem csak egy érintést akarunk
Van ajtó, melyhez hiába viszel kulcsot,az idő már régen másik zárat csókol.Belül már másnak lobban fel a fény,te csak emlék vagy a horizont peremén. Méhes József(Zümi bá’)
Nem kellett múlt, sem holnapról beszéd,elég volt válladon a lebbenő szépség,Két idegen voltunk egyetlen estén,kik összebotlottak egymás vágyó tekintetén. Nem volt szükség nagy vallomásokra,csak arra, hogy nézzük egymást kívánva,A percnek
Van, ki valóban éles, mint a frissen fent penge,s amit alkot, önmagában bizonyíték lenne.Nem kell hozzá dicséret, sem harsány ünneplés,mert munkájában ott van minden teljes egész. Valóban akad olyan, ki
Egyszer mindenkiben megnyílik a múlt,amikor bennünk minden fény kigyúlt.S önmagunktól is távolabbra állvabelenézünk régmúlt életünk arcába. Volt olyan, akit hagytunk félúton állni,kit nem tanultunk meg igazán várni.Ki még hitt bennünk,
A távolság nem mindig látható a térképen,néha ott van két tekintet között, egészen mélyen.Ott van egy félbehagyott mondat végén,egy „majd beszélünk” – egy soha el nem jött estén. Így születik
Jó néha csak csendben lenni,nem kérdezni, nem felelni,hagyni, hogy a zaj odébb álljon,s ami bennünk van, ránk találjon. Van csend, mely nem kérdez semmit,nem keres választ, nem követ senkit,csak hagyja
Aki mindent őriz, megrögzött lesz,de aki mindent eldob, annak lelke is üres lesz.Két szélsőség között jár a bölcs ember,de ő csak azt adja fel, amit már nem bír el. Ne
Minden gondolat rólunk beszél,akkor is, ha ajkunk róla nem mesél.Megmutatja félelmeink, vágyaink, hitünk,azt is, milyen nyomot hagy bennünk az életünk. Gyerekként kérdeztük: miért, miért, miért?s megőrjítjük a felnőtteket a válaszért.Minél
Irigység, káröröm, bosszú: három sötét folyó,más mederből erednek, mégis egy irányba folyók.Neki miért van? Úgy kell neki! Akkor dögöljön! Az irigység előbb csak halk, rebbenő gondolat,de mérgező indáját körénk fonja,
Nem kellett nagy szó, se eskü, se jel,csak annyi: „Vedd át, testvér, vinned kell”;s míg a csákány nyele meleg volt az új tenyérben,folyt tovább a munka a tárna sötétjében. Egyik
Weboldalunkon sütiket használunk a felhasználói élmény javítása érdekében. Weboldalunk használatával Ön hozzájárul a sütik használatához.
Kezelje süti-beállításait az alábbiakban:
Essential cookies enable basic functions and are necessary for the proper function of the website.
These cookies are needed for adding comments on this website.
Statistics cookies collect information anonymously. This information helps us understand how visitors use our website.
Google Analytics is a powerful tool that tracks and analyzes website traffic for informed marketing decisions.
Szolgáltatás URL-je: policies.google.com (opens in a new window)
Google reCAPTCHA helps protect websites from spam and abuse by verifying user interactions through challenges.
További információkat a Cookie Policy és a dokumentumokban találhat.