ŐSZI KÖD

Hajnal ül a réten, mint halk, fehér fátyol,
köd csorog a fűre a messzi láthatárról.
A fák ágai álmosan hajolnak,
párás levelek közt halk neszek bolyonganak.

A ködben a közeli messzinek látszik,
egy bokor is óriás árnyékká válik.
A távolság eltűnik, nincs biztos irány,
csak a fehérség ring, akár egy óceán.

A köd nem pusztít el semmit, csak takar,
s a rejtett világra csendesen rámutat.
Azt súgja: ne hidd, hogy ennyi a határ,
ha szemed nem látja, attól még ott a világ.

Mert minden homály mögött lehet fény,
és minden csendben ott rejtőzik remény.
Lehet, hogy csak pár lépés választ el,
attól, amit most még nem érhetünk el.

Egyszer csak fénycsík hasad odafenn,
meleg érintése a ködön át lehel.
A nap lassan végigsimítja az ágakat,
aranyba mártja a pihenni készülő fákat.

Talán azért olyan szép az ősz,
mert egyszerre ér hideg és fényözön.
Lent a köd ölel, fönt a nap ragyog,
s közöttük én, egy pillanatra, ott vagyok.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Karácsony

A konyhából fahéj illata száll, minden porcikán béke jár. A csend is beszél, suttog, mesél, a szív hallgatja, s a csoda újra él. A csomag nem számít, ha ki is

Fecske-emlék

Gyerekkorom tanyájának még érzem az illatát, istálló, fű, széna, abrak, éltető falatát. Lovak fújtatása, tehenek kérődző csendje, az idő kereke most visszaforgott bennem. Két tehén az egyik oldalon, két ló

Lelki társ ravatala

Nem a fizikai halál a legnagyobb veszteség, mert ott a csendben békét lel a vég, de szívünk mélyén súlyosabb a kín, ha a lelki társ életében már nem felel neked.

Az árulás

Csak baráttól jöhet álnok döfés, így születhet csak igazi törés. Az ellenség szava nem dönt romba, aki közel volt hozzád, taszíthat porba. Az ellenség támad, nyíltan, keményen, sosem árul, hisz

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!