ŐSZI KÖD

Hajnal ül a réten, mint halk, fehér fátyol,
köd csorog a fűre a messzi láthatárról.
A fák ágai álmosan hajolnak,
párás levelek közt halk neszek bolyonganak.

A ködben a közeli messzinek látszik,
egy bokor is óriás árnyékká válik.
A távolság eltűnik, nincs biztos irány,
csak a fehérség ring, akár egy óceán.

A köd nem pusztít el semmit, csak takar,
s a rejtett világra csendesen rámutat.
Azt súgja: ne hidd, hogy ennyi a határ,
ha szemed nem látja, attól még ott a világ.

Mert minden homály mögött lehet fény,
és minden csendben ott rejtőzik remény.
Lehet, hogy csak pár lépés választ el,
attól, amit most még nem érhetünk el.

Egyszer csak fénycsík hasad odafenn,
meleg érintése a ködön át lehel.
A nap lassan végigsimítja az ágakat,
aranyba mártja a pihenni készülő fákat.

Talán azért olyan szép az ősz,
mert egyszerre ér hideg és fényözön.
Lent a köd ölel, fönt a nap ragyog,
s közöttük én, egy pillanatra, ott vagyok.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Nem az számít…

Nem az számít, mennyi év várt, hanem, hogy tested-lelked mit csinált. Hogy percnyi időből mennyit élsz, s hogy álmaidban mennyit félsz. Hiába hosszú száz napod, ha üres szívvel álmodod. Az

Álom és valóság

Álmomban az enyém vagy – mert látlak, életemben az álmom vagy – mert várlak. E kettő együtt maga a lét, s az ember őrzi örök kettősségét. Ha kezed nem ér

Ne csak álmodj

Az álom-ábránd addig jó barát, míg ébreszt benned tett-csodát, de fogva tart, ha nem merész, s marad a sóhaj – semmibe vész. Csak képzelet nem ad igazgyöngyöt, csak édes árnyat,

Belső Napunk

A külső égbolt zúghat bármikor, vihar keringhet, porrá hullhat a rend, de bennem fényben oldódik a gond, s az örök Nap győz minden csend felett. Így hordjuk mind a titkot,

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!