Hétköznapi kategória versei

SEBNYALOGATÁS

Van, ki a múlt sérelmeit őrzi még,s minden új napban ugyanazt látja rég.A tegnap árnyéka vállára nehezül,és saját történetébe lassan elmerül. Aki állandóan sértettnek érzi múltját,úgy érzi, minden helyzetben védeni

VILLÁMOK KÖZÖTT

Siheder voltam, hajtott valami láz,repülni vágytam mindig, nem volt határ.A föld csak visszahúzott, az ég intett felém,szédítő magasság lett otthonom, remény. Ha vihar jött hirtelen, s nem szállhattunk már,volt ki

ÚJRA MELEGÍTVE

Van, akit az élet mellénk rendelt egykor,s van, kitől elválasztott az idő, jókor,Attól még nem volt hiábavaló a múlt,hogy egy darabig együtt vitt az út. Az emlék nem lánc, ha

CSALÁDI MINTÁK

Már első sírásunk fölött ott áll a család,arcokból, tettekből épül körénk a világ.Nem tudjuk még, mi marad bennünk, mi múlik el,csak tanuljuk: ki ölel, és ki az, aki bántva terel.

IPI-APACS, AKI BÚJT, BÚJT…

Gyermekkorunk udvarán futottunk,minden délután együtt voltunk.Nem kellett más, csak néhány jó barát,s máris kezdődhetett a vidám hajszánk. A játék megtanított jól figyelni,a jelekből a helyzetet megfejteni.Egy mozdulat is sok mindent

VÉGSŐ LEHETŐSÉGEK

Ha szürkül a fény, s közel hajol az este,ki mondja meg, mi fér még az életbe?A test felett a döntés súlya vár,s az ember mondhassa meg, mit magának szán. Nem

A HISZÉKENYSÉG VÁMSZEDŐJE

Nem karddal jön, csak szépen rád mosolyog,és közben már a gyenge pontodon kopog.Mézes szavakkal közelebb hajol,s nem veszed észre, mikor álnokul átkarol. A jóhiszemű ember jót feltételez,nem gondolja, hogy mögötte

VÉNASSZONYOK NYARÁNAK FÉNYE

Talán ezért szeretem ezt az időt,mikor a nyár már majdnem elköltözött,de még visszanéz egyszer az ősz előtt,és különös fényt hagy a föld fölött. Nem tudom, miért olyan különös,hogy minden egyszerre

Lírai kategória versei

Óvónéni vallomása

Sok kisgyereket láttam én nevetni,s két csillogó szempárt egymásra figyelni.A napfény ilyenkor vidámabban járt,s aranyszínűre festette az óvoda udvarát. A homokozóban várak épültek,apró kezek nyomán csodák születtek.A tornyok nőttek egyre

Test és lélek

A testem még csak kapu volt feléd,egy nyári zápor, egy röpke szenvedély.Mert minden csók mögött ott élt tovább,a féktelen, vad, még forróbb kívánság. A tested testemre simult csendben,mint esti hold

Elhagyatva

Az udvaron ködbe vész minden remegve,hol egykor gyermek szaladt át nevetve.Most gaz hajol át a kövek terén,s dér didereg a szép emlékek helyén. A küszöb kopott, de még őrzi hűen,ki

Ha nem alkotsz

Az ihlet nem kurva, hogy mindig visszatérjen,nem vár örökké rád, hogy kielégítsen.Ha nem ragadod meg a helyzet pillanatát,másnak adja oda izzó önmagát. A gondolat ordít, míg bent feszül véredben,mint vadállat

Mikor már késő

Fiatalon az ember könnyen szétszalad,minden szépről azt hiszi: örökre ott marad.Nagy terveket cipel, mint ünnepi zászlókat,s közben nem hallja meg a halk igazságot. De van huszonéves, ki már csendesen figyel,s

Ne csak a hibákat

Ne csak a vétkek árnyait keressük a másik fejében,ne győzködjük magunkat rideg ítélkezésben.Nézzük inkább a szemeknek halk, remegő tavát,hol elnémult álmok őrzik életek minden gondját. Nézd a szemét annak, ki

Tanulságos illúzió

A szemedben egy történetet olvastam régen,amit én írtam rád, de te nem is nézted.Azt hittem, ott valami több is megmarad,de én csak kapaszkodtam a saját gondolatba. Volt benned valami halk,

Olyant keress

Nem az az ember kell, ki csak átölel,ki vággyal felszakít és lassan felemel,hanem ki hajnalonként csendedhez simul,s szemében a világ minden zaja elvonul. Mert könnyű elveszni egy borízű estén,egy rebbenő

Intim kategória versei

Képzelt vagy valós dominó elv

Mint dominók dőlünk egymás karjába,egy érintés sodor további a lázba,benned másnak visszhangzik a vágy,s bennem is más felé indul tovább. Én benned voltam egy halk remegés,te másban oldod fel a

Ne mond „csak úgy”

Ne mond bárkinek „csak úgy”, hogy kapd be,mert mondani dühből és vágyból is lehet.Ezért jól nézd és fontold meg, kérlek,kinek a szájába adod, mert a farkad a mérleg! Méhes József(Zümi

Én is Téged – Te is az enyémet

Az elején még tűzben áll a vágy,szemünk csillan, mint tiszta láng.„Én is Téged” – harsogja szívünk,s egymás felé nyílik minden hitünk. Kéz a kézben könnyű minden út,az idő is lassabban

A fekete lyuk

Namíbiában jártamban-keltemben,éjjel csillagokat nézve, épp én voltam alul,az ösztön rendje ellen nem tudtam mit tenni,s beszippantott egy örvénylő fekete lyuk. Méhes József(Zümi bá’)

Mi, micsoda…?!

Morális mérlegelések felháborodást kelthetnek,ha erkölcsileg fontos értéket szexualitással összevetnek. Ez a kérdés is robbanthat nagy zajt:Ha az abortusz gyilkosság, a szopás kannibalizmus – lesz majd?! Méhes József(Zümi bá’)

Mi ketten…

Völgyed csúcsa és a kelyhed gyönyör, tény,hol önmagára lel a lüktető remény.Nem kér a vágy, csak megérkezik belül,s az élvezet egyetlen pontba sűrűsül. Völgyed fölötti hegyen körkörös mozdulat,nem siet, inkább

Miért nem…?!

Beszélgettünk mélyen, s bennünk zenélt a csend, az ősz igazát hozta minden rezdülő szó-rend. A lelkem lassan lélegzett, mint fáradt őszi ág, s tudtam: a pillanattal játszik most a szikrázó

Délibáb

Izzik a lég, a táj remeg, a spektrumból egy álom lebeg. Ott vagy a semmi felett, de hinni akarok, mert a szemem szeret. Bármerre nézek, minden tovaillan, ahogy a csók,

Gondolatébresztő kategória versei

NE LEGYÉL TRÉFLI

Ne légy tréfli szavakban, tettekben, hitben,ne legyen más az arcod nappal, mint az éjben.Amit ma vállalsz, holnap is vállalnod kell bátran,ne kelljen kaserolnod magad utólag a világban.  Ne kend el

NE KASEROLD MAGAD

Minden ember egyformán méltóságot érdemel,bár más-más úton jár, más terhet cipel.Ki két kezével dolgozik, s ki tudással alkot,mindkettő adhat a világnak maradandó hasznot. A WC-s néni munkája is fontos a

ÖNMAGUNK HITÉBE VETETT HIT

Saját hitünket magunkban hordjuk láthatatlanul,egy hangot, mely minden külső zajon áthatol.Azt súgja: képes vagy, csak higgy tovább,s a lehetetlen is megnyitja kapuját.  Van bennünk valami, ami még remél,ha körülöttünk minden

MA VAGY A LEGÖREGEBB

Ma vagy a legöregebb, ki valaha voltál,S a holnapi önmagadnál fiatalabb vagy már.Ne várj egy újabb napra, hogy végre élj, szeress,Mert az élet most történik. Ne maradj le róla, ha

NE KEKECKEDJ

Könnyű a hibát kiszúrni másban,sütkérezni a fölényes pózolásban.Bírálni bármit, ahhoz ész sem kell,de építeni bármit, az már többet követel. Hibát találni igazán nem nehéz,a kritikus szeme mindent másként néz.De ha

LELKÜNK RAJTA

Két apró cica az út kövén,reszketve ül a hideg közepén.Valaki sorsukról lemondott,s könyörtelenül az utcára dobott. A járda kövén nincs puha fekhely,a szél sem kérdi, fáznak-e reggel.A város mellettük közönnyel

HOLNAP

A tegnap végleg messze szállt,magával vitte önmagát.Hiába őriznéd, ami volt,a múlt kapuja már bezáródott. Hány szó maradt még odabent,mit kimondani nem mertünk?Hány ölelésre nem jutott idő,hány búcsú lett kimondatlanul késő?

MILLIÓK MONDJÁK

Fiatal voltam, pénzem sose volt,a holnap mégis szép reményt hazudott.Zsebemben apró, fejemben virág,s hittem, rám is vár még a nagyvilág.  A csóróság volt hű kenyerem,s a büszkeség tartotta még a

error: Content is protected !!