SEBNYALOGATÁS
Van, ki a múlt sérelmeit őrzi még,s minden új napban ugyanazt látja rég.A tegnap árnyéka vállára nehezül,és saját történetébe lassan elmerül. Aki állandóan sértettnek érzi múltját,úgy érzi, minden helyzetben védeni
Van, ki a múlt sérelmeit őrzi még,s minden új napban ugyanazt látja rég.A tegnap árnyéka vállára nehezül,és saját történetébe lassan elmerül. Aki állandóan sértettnek érzi múltját,úgy érzi, minden helyzetben védeni
Siheder voltam, hajtott valami láz,repülni vágytam mindig, nem volt határ.A föld csak visszahúzott, az ég intett felém,szédítő magasság lett otthonom, remény. Ha vihar jött hirtelen, s nem szállhattunk már,volt ki
Van, akit az élet mellénk rendelt egykor,s van, kitől elválasztott az idő, jókor,Attól még nem volt hiábavaló a múlt,hogy egy darabig együtt vitt az út. Az emlék nem lánc, ha
Már első sírásunk fölött ott áll a család,arcokból, tettekből épül körénk a világ.Nem tudjuk még, mi marad bennünk, mi múlik el,csak tanuljuk: ki ölel, és ki az, aki bántva terel.
Gyermekkorunk udvarán futottunk,minden délután együtt voltunk.Nem kellett más, csak néhány jó barát,s máris kezdődhetett a vidám hajszánk. A játék megtanított jól figyelni,a jelekből a helyzetet megfejteni.Egy mozdulat is sok mindent
Ha szürkül a fény, s közel hajol az este,ki mondja meg, mi fér még az életbe?A test felett a döntés súlya vár,s az ember mondhassa meg, mit magának szán. Nem
Nem karddal jön, csak szépen rád mosolyog,és közben már a gyenge pontodon kopog.Mézes szavakkal közelebb hajol,s nem veszed észre, mikor álnokul átkarol. A jóhiszemű ember jót feltételez,nem gondolja, hogy mögötte
Talán ezért szeretem ezt az időt,mikor a nyár már majdnem elköltözött,de még visszanéz egyszer az ősz előtt,és különös fényt hagy a föld fölött. Nem tudom, miért olyan különös,hogy minden egyszerre
Szakadék peremén ülök, alattam a mélység,Fölöttem csillagokba kapaszkodik az ég.Lábam alatt a mélység, köröttem néma táj,Bennem ezer régi emlék ébred, mi visszajár. A szél a múltam lapjait csendesen forgatja,Az elveszett
Bükkben a Mohos-töbör szélén állok,köd fátylán át a lankás mélybe látok.Harmat csillan a fűszál hegyén,sűrű pára ring a föld mély gödrén. Mészkő rejtőzött itt a mélyben,vízcsepp járt rajta csöndességben.Eső oldotta
A Nap lángja a vízesés testén szétszalad,a gyöngyöző kristályokon vörös tűz fakad.Ezer apró lángocska remeg a légben,szétszórt parázs az alkonyi égben. A sugarak szikrázva, permetezve hullnak,betöltik a teret, szikrázó lángra
Amikor még új volt minden érintés,testünkben lángot gyújtott a bizsergés.Egy izzó tekintet volt a vallomás,s egy csókban égett minden akarás. A tested már nem volt titkos idegen,hanem történet, megélt szerelem.Minden
A sárga rózsa, csak bontja szirmait,a fénynek kitárja rejtett titkait.Minden mozdulata halk vallomás,minden új szirom újabb ragyogás. Illata szelíden úszik a levegőben,megül a kert fölött a langyos időben.Nem kér figyelmet,
A folytonosság ára mindig valami veszteség,mert nincs olyan megmaradás, amely változatlan egész.Ami tovább akar élni, annak át kell alakulnia,s a régi én halálából új önmagát kell megújítania. A folyó sem
A sóhaj bennünk ébredő vallomás,ajkunkról elszökő forró lobbanás.Nem szó, mely hangosan a világba ér,csak mi szívből szív felé indulva kísér. A sóhaj híd a lelkünk és lelkük között,melyekbe annyi titkos
Mert vannak éjszakák, amik nem engednek el,hiába takarod be őket sok-sok évvel.Ott ülnek benned csendben, valahol mélyen,mint rozsda egy késen vagy vér a köröm szélen. Méhes József(Zümi bá’)
KONSZENZUÁLIS KAPCSOLAT Kezdetben nem kell a fél világ, ha itt vagy te,ha hozzám bújsz éjjel, elcsitul minden.A csókodban ott lüktet minden elfojtott vágy,s a külvilág bekaphatja – csak miénk az
Kezdetben nem kell a fél világ, ha itt vagy te,ha hozzám bújsz éjjel, elcsitul mindenem.A csókodban ott lüktet minden elfojtott vágy,s a külvilág bekaphatja – csak miénk az éjszakánk. De
A vulva szó ne keltsen zavart,ne húzzon köré a szégyen falat.Legyen egyszerű, természetes név,mint minden más, ami testünkben él. Legyen a beszédünk nyílt és bátor,ne féljünk többé semmilyen határtól.A kimondott
Amikor már nem kell a szó, csak a kibaszott vágy,amikor benned tombol, és semmire sem vársz,nem kell hozzá szerelem, se rohadt vallomás,csak egy vad éjszaka, és kurvára semmi más. Nem
Közelebb lépsz, s már nem tudok figyelni,a szívem megtanul nélküled nem verni.A levegő is sűrűbb körülöttünk talán,mintha az éj is minket figyelne némán. Nem kérdezel semmit, csak rám nézel,és minden
Már az első csók előtt tudjuk, mire vágyunk,a csend mögött közös lángokban állunk.Közelebb lépünk, s nem kell már semmi szó,mert bennünk ugyanaz a vágy tomboló. Nem csak egy érintést akarunk
Van ajtó, melyhez hiába viszel kulcsot,az idő már régen másik zárat csókol.Belül már másnak lobban fel a fény,te csak emlék vagy a horizont peremén. Méhes József(Zümi bá’)
Nem kellett múlt, sem holnapról beszéd,elég volt válladon a lebbenő szépség,Két idegen voltunk egyetlen estén,kik összebotlottak egymás vágyó tekintetén. Nem volt szükség nagy vallomásokra,csak arra, hogy nézzük egymást kívánva,A percnek
Mi vagyunk a Fal: múltunk torlasza, problémáink őre, szokásaink rabja. De mi vagyunk a Létra is, bennünk, az erő, mely áthidal, megold, s megérkezünk. Méhes József (Zümi bá’)
Ahol egyszer lomb voltál fent az égen, ne térj vissza gyökérnek a mélybe. Ha fényben jártál, ne vágyj újra árnyra, Ne add lelked át a múlt hatalmának. Mert lombként éltél,
Itt e század, csupa fény, csupa zaj, Mindenki bölcs, csak ne kérdezd, mi a baj! Okos a telefon, a gazdája nem, De fotózni tud – már az is értelem! A
Nincs véletlen, a rend öröktől fogva áll, az okság szövi egybe a létezés fonalát. Minden tettünk előzmény súlyát hordozza, s minden perc jövőt szül, törvényként hozva. Nincs szabad akarat –
Van benned álom, fénylőn lágy, de suttog egy hang, ne csináld! Nem más szól így, csak gondolat, mi benned él, s hatalmad ad. De lásd be, a gát csak képzelet,
Az idő sodor, a perc sosem marad, a lét-folyam hullámzó árnyakat ad. Szikla áll, de lassan porlad el, s a törvény szól, változni mindig kell. Változás, te örök, te törvény,
Nem kard, nem ágyú, nem tűz lobog, a döntés az, mi embert jövőbe sodor. A vas csak hallgat, a méreg pihen, de a mérleg él, sorsunkban van jelen. A mérlegben
Kockázat szélén jár az ész, ha célra tör a rend, hol döntés, adat, ember él, ott változó a kimenet. Az út a biztos ismeret, de mégis szelheti vihar, a menedzsment
Weboldalunkon sütiket használunk a felhasználói élmény javítása érdekében. Weboldalunk használatával Ön hozzájárul a sütik használatához.
Kezelje süti-beállításait az alábbiakban:
Essential cookies enable basic functions and are necessary for the proper function of the website.
These cookies are needed for adding comments on this website.
Statistics cookies collect information anonymously. This information helps us understand how visitors use our website.
Google Analytics is a powerful tool that tracks and analyzes website traffic for informed marketing decisions.
Szolgáltatás URL-je: policies.google.com (opens in a new window)
Google reCAPTCHA helps protect websites from spam and abuse by verifying user interactions through challenges.
További információkat a Cookie Policy és a dokumentumokban találhat.