SEBNYALOGATÁS
Van, ki a múlt sérelmeit őrzi még,s minden új napban ugyanazt látja rég.A tegnap árnyéka vállára nehezül,és saját történetébe lassan elmerül. Aki állandóan sértettnek érzi múltját,úgy érzi, minden helyzetben védeni
Van, ki a múlt sérelmeit őrzi még,s minden új napban ugyanazt látja rég.A tegnap árnyéka vállára nehezül,és saját történetébe lassan elmerül. Aki állandóan sértettnek érzi múltját,úgy érzi, minden helyzetben védeni
Siheder voltam, hajtott valami láz,repülni vágytam mindig, nem volt határ.A föld csak visszahúzott, az ég intett felém,szédítő magasság lett otthonom, remény. Ha vihar jött hirtelen, s nem szállhattunk már,volt ki
Van, akit az élet mellénk rendelt egykor,s van, kitől elválasztott az idő, jókor,Attól még nem volt hiábavaló a múlt,hogy egy darabig együtt vitt az út. Az emlék nem lánc, ha
Már első sírásunk fölött ott áll a család,arcokból, tettekből épül körénk a világ.Nem tudjuk még, mi marad bennünk, mi múlik el,csak tanuljuk: ki ölel, és ki az, aki bántva terel.
Gyermekkorunk udvarán futottunk,minden délután együtt voltunk.Nem kellett más, csak néhány jó barát,s máris kezdődhetett a vidám hajszánk. A játék megtanított jól figyelni,a jelekből a helyzetet megfejteni.Egy mozdulat is sok mindent
Ha szürkül a fény, s közel hajol az este,ki mondja meg, mi fér még az életbe?A test felett a döntés súlya vár,s az ember mondhassa meg, mit magának szán. Nem
Nem karddal jön, csak szépen rád mosolyog,és közben már a gyenge pontodon kopog.Mézes szavakkal közelebb hajol,s nem veszed észre, mikor álnokul átkarol. A jóhiszemű ember jót feltételez,nem gondolja, hogy mögötte
Talán ezért szeretem ezt az időt,mikor a nyár már majdnem elköltözött,de még visszanéz egyszer az ősz előtt,és különös fényt hagy a föld fölött. Nem tudom, miért olyan különös,hogy minden egyszerre
Sok kisgyereket láttam én nevetni,s két csillogó szempárt egymásra figyelni.A napfény ilyenkor vidámabban járt,s aranyszínűre festette az óvoda udvarát. A homokozóban várak épültek,apró kezek nyomán csodák születtek.A tornyok nőttek egyre
A testem még csak kapu volt feléd,egy nyári zápor, egy röpke szenvedély.Mert minden csók mögött ott élt tovább,a féktelen, vad, még forróbb kívánság. A tested testemre simult csendben,mint esti hold
Az udvaron ködbe vész minden remegve,hol egykor gyermek szaladt át nevetve.Most gaz hajol át a kövek terén,s dér didereg a szép emlékek helyén. A küszöb kopott, de még őrzi hűen,ki
Az ihlet nem kurva, hogy mindig visszatérjen,nem vár örökké rád, hogy kielégítsen.Ha nem ragadod meg a helyzet pillanatát,másnak adja oda izzó önmagát. A gondolat ordít, míg bent feszül véredben,mint vadállat
Fiatalon az ember könnyen szétszalad,minden szépről azt hiszi: örökre ott marad.Nagy terveket cipel, mint ünnepi zászlókat,s közben nem hallja meg a halk igazságot. De van huszonéves, ki már csendesen figyel,s
Ne csak a vétkek árnyait keressük a másik fejében,ne győzködjük magunkat rideg ítélkezésben.Nézzük inkább a szemeknek halk, remegő tavát,hol elnémult álmok őrzik életek minden gondját. Nézd a szemét annak, ki
A szemedben egy történetet olvastam régen,amit én írtam rád, de te nem is nézted.Azt hittem, ott valami több is megmarad,de én csak kapaszkodtam a saját gondolatba. Volt benned valami halk,
Nem az az ember kell, ki csak átölel,ki vággyal felszakít és lassan felemel,hanem ki hajnalonként csendedhez simul,s szemében a világ minden zaja elvonul. Mert könnyű elveszni egy borízű estén,egy rebbenő
KONSZENZUÁLIS KAPCSOLAT Kezdetben nem kell a fél világ, ha itt vagy te,ha hozzám bújsz éjjel, elcsitul minden.A csókodban ott lüktet minden elfojtott vágy,s a külvilág bekaphatja – csak miénk az
Kezdetben nem kell a fél világ, ha itt vagy te,ha hozzám bújsz éjjel, elcsitul mindenem.A csókodban ott lüktet minden elfojtott vágy,s a külvilág bekaphatja – csak miénk az éjszakánk. De
A vulva szó ne keltsen zavart,ne húzzon köré a szégyen falat.Legyen egyszerű, természetes név,mint minden más, ami testünkben él. Legyen a beszédünk nyílt és bátor,ne féljünk többé semmilyen határtól.A kimondott
Amikor már nem kell a szó, csak a kibaszott vágy,amikor benned tombol, és semmire sem vársz,nem kell hozzá szerelem, se rohadt vallomás,csak egy vad éjszaka, és kurvára semmi más. Nem
Közelebb lépsz, s már nem tudok figyelni,a szívem megtanul nélküled nem verni.A levegő is sűrűbb körülöttünk talán,mintha az éj is minket figyelne némán. Nem kérdezel semmit, csak rám nézel,és minden
Már az első csók előtt tudjuk, mire vágyunk,a csend mögött közös lángokban állunk.Közelebb lépünk, s nem kell már semmi szó,mert bennünk ugyanaz a vágy tomboló. Nem csak egy érintést akarunk
Van ajtó, melyhez hiába viszel kulcsot,az idő már régen másik zárat csókol.Belül már másnak lobban fel a fény,te csak emlék vagy a horizont peremén. Méhes József(Zümi bá’)
Nem kellett múlt, sem holnapról beszéd,elég volt válladon a lebbenő szépség,Két idegen voltunk egyetlen estén,kik összebotlottak egymás vágyó tekintetén. Nem volt szükség nagy vallomásokra,csak arra, hogy nézzük egymást kívánva,A percnek
Van, ki átgondolt értelemmel nézi a világot,s türelmes kérdésekkel kutatja az igazságot.Van, ki ködbe lép, a gyors válaszokra várvahiszi: más hangos szava a gondok orvoslása. Az egyik érti az idő
Galaxisok égnek a fekete éjen,hideg törvény mindegyik szemében.Nem hallják meg, ha van földi sikoly,pályájukon haladnak, mint néma boly. Ha meteorit, kisbolygó zúdul alá vadul,nem alku tárgya, vissza nem fordul.A becsapódás
Láng csap fel éjben, távoli ég alján,robaj ver visszhangot Irán sok falán.Hírek sodródnak szél hátán át,sorsokról suttog a megtört világ. Műhold tekint le a földre némán,képek beszélnek por és rom
Megálltam csendben a tompa ég alatt,szürke por ült a fáradt ágak alatt.Szárnyas mag forgott hangtalan körén,mint eltévedt sors a mindenség ölén. Egy árva fa állt kőbe zárva ott,gyökerét betonba szorította
A kormány mondja: háború van, súlyos, komor,a szó úgy esett a népre, mint éjben a Thor.De nem lángol a ház, nem dübörög a föld,csak rendelet nő, s minden más eltűnő.
A vers nem módszer, nem képlet, nem úr, inkább egy belső nyomás, ami kigyúl. Nem szól, csak történik halkan veled, és ott marad akkor is, ha elengeded. A forma nem
Súlyos csendből lép ki az ember a sorsba,a kezét válladra teszi, de az csak morzsa.Nem kérdez, csak nyomot hagy a bőrön,s eldől: viszed-e, vagy leteszed dühödten, bőgőn. A származás lehet
A bizalom építése lassú, kemény munka,De ha a másik nem válaszol, az üres hely dombja.A hallgatás jele, hogy fél, sunyi vagy hazudik talán,S a kapcsolat útja torzul, elveszti értelmét már.
Weboldalunkon sütiket használunk a felhasználói élmény javítása érdekében. Weboldalunk használatával Ön hozzájárul a sütik használatához.
Kezelje süti-beállításait az alábbiakban:
Essential cookies enable basic functions and are necessary for the proper function of the website.
These cookies are needed for adding comments on this website.
Statistics cookies collect information anonymously. This information helps us understand how visitors use our website.
Google Analytics is a powerful tool that tracks and analyzes website traffic for informed marketing decisions.
Szolgáltatás URL-je: policies.google.com (opens in a new window)
Google reCAPTCHA helps protect websites from spam and abuse by verifying user interactions through challenges.
További információkat a Cookie Policy és a dokumentumokban találhat.