Hétköznapi kategória versei

Így táncolok

Gyermekkoromban táncról álmodott szellemem,hogy majd a néptánc szent porában ég a lelkem.Már akkor is vad ritmus fészkelődött bennem,Csak más ütemre lendült mindig a két kezem. A prímás húzta fennkölten a

Nem mindig bántani

Egy szó már ott van a szám szélén,csípős lenne, érezném is én,de valami bennem inkább visszatart,hogy nem kell minden helyzetben a harc. Az ész nem arra van, hogy fölé kerekedjek,hogy

Az utolsó csepp

Nem látszik még a vég, de roppan már a csend,Mint víz felett a jég, mely lassan megreped.Sejtjük: ami jön, nem old fel, nem enyhít majd,Csak szétszakít mindent, mit eddig eltakart.

Ilyen vagyok

Ha nincs ki mérjen, akkor is túlmutatok,saját árnyékomon is átlépve járok.Semmi nem formál egyformára már,mert bennem létezik a mindentől eltérő határ. Ha egyedül lennék az Univerzumban,az énem akkor is mindenkitől

A kétkedés határa

Kérdések nyithatnak kaput a tiszta tényre,az értelem útján halad a lélek mélyre.Ha azonban minden szó titkot sejtet,a tények elvesznek, s „bármi” megtörténhet. A tudás útján a kétely is vezeti léptünk,nem

A bor

A bor a föld és ember kézfogása,napfény csorog benne halk ragyogásba.Szőlősorok, pincék és tenyerek titka;mit évszázadok végtelen küzdelme lakja. Nap csókolta fürtök érnek hegytetőn,mézízű harmat csillan levelükön.Must fakad sűrű arany

A szürke alak

Irodák mélyén, zárt ajtók mögött,tolla alatt mátrix-rend szövődött.Más neve állt az írott sorok felett,de ő készítette mindig az eredetet. Nem harsány lény, nem fényes alak,csak rendbe mártott, tiszta akarat.Mint mély

Ringispil

A madár csőrén vibrál a nyár,szemében pirkad aranyló sugár,a fű alatt hangyák útja kanyarog,csendjükben ős, földízű titok zsong. Apró hangyák rohannak riadt sorban,rettegő élet remeg lent a porban.Parányi sors veszlik

Lírai kategória versei

JÓKÍVÁNSÁG

Álljon a stelázsid roskadásig tele,legyen minden polca jóval megrakva, telve.Befőtt, lekvár, méz és finom falatok,hirdessék, hogy nálad jól telnek a dolgos napok. A stelázsi nem más, mint gondoskodás,mögötte sok munka,

SÜNIKE ŐSSZEL

Őszi szél fúj, hull a levél,kis sünike avarban él.Almát görget, makkot talál,puha fészkén álomba száll. Méhes József(Zümi bá’)

NÉGY ÉLET

Van, aki mondja: „Gyermekem született”,s e szóval lezárja az új fejezetet.Hírül adja csupán, hogy új élet fakadt,de benne marad még a régi önmaga.  És van, ki így szól: „Anya lettem

RÖVIDLEJÁRATÚ ILLÚZIÓ

Döntöttem végre, világjárásra útra kelek,nem várok tovább, még megőszülhetek.A félretett pénzemet most világkörüli útra váltom,a világot bejárom, ez volt mindig is az álmom. A nyugdíjas évek most itt járnak,megtakarításom nem

HÁROM MADÁR

Ha három madár lennék, szállnék fenn az égen,s látnám, ahogy követem magam a légben.Egyik előre törne, széllel versenyt járva,másik kettő nézné őt a felhőkön túl szállva. Az egyik tudni vágyna,

KUNYHÓ

Aranyba fordult kint a messzi határ,a tarló fölött megpihent egy madár.A kukoricásban zizegett a levél,végigsimított rajta az őszi szél. Kukoricaszárból épült egy kunyhó,fölötte kéklő ég, körötte tarló.Nem palota volt, mégis

MINT AZ ÖREG FÁK

Megállunk ott, ahol vén fák őrzik az eget,s úgy érezzük, a csend most átölel minket.Nem szólunk, csak nézzük a viharvert ágakat,s bennük látjuk saját, megélt vágyainkat. Mi is hajlottunk már

BÁRKI MONDHATJA

Van bennünk vágy, mely néha felragyog,ha lehunyjuk szemünket, s magunkra maradunk.Valami hív, bár nem tudjuk, miért,talán egy érintésért, egy szebb holnapért. A testünk időnként csak ölelésetekre vár,hogy mellettetek teljesüljön végre

Intim kategória versei

KONSZENZUÁLIS KAPCSOLAT

KONSZENZUÁLIS KAPCSOLAT Kezdetben nem kell a fél világ, ha itt vagy te,ha hozzám bújsz éjjel, elcsitul minden.A csókodban ott lüktet minden elfojtott vágy,s a külvilág bekaphatja – csak miénk az

KOHNSZENZUÁLIS KAPCSOLAT

Kezdetben nem kell a fél világ, ha itt vagy te,ha hozzám bújsz éjjel, elcsitul mindenem.A csókodban ott lüktet minden elfojtott vágy,s a külvilág bekaphatja – csak miénk az éjszakánk. De

VIVA LA VULVA

A vulva szó ne keltsen zavart,ne húzzon köré a szégyen falat.Legyen egyszerű, természetes név,mint minden más, ami testünkben él. Legyen a beszédünk nyílt és bátor,ne féljünk többé semmilyen határtól.A kimondott

AMIKOR CSAK AZ KELL

Amikor már nem kell a szó, csak a kibaszott vágy,amikor benned tombol, és semmire sem vársz,nem kell hozzá szerelem, se rohadt vallomás,csak egy vad éjszaka, és kurvára semmi más. Nem

AMIKOR

Közelebb lépsz, s már nem tudok figyelni,a szívem megtanul nélküled nem verni.A levegő is sűrűbb körülöttünk talán,mintha az éj is minket figyelne némán. Nem kérdezel semmit, csak rám nézel,és minden

MÁR AZ ELSŐ ELŐTT

Már az első csók előtt tudjuk, mire vágyunk,a csend mögött közös lángokban állunk.Közelebb lépünk, s nem kell már semmi szó,mert bennünk ugyanaz a vágy tomboló. Nem csak egy érintést akarunk

Előfordul

Van ajtó, melyhez hiába viszel kulcsot,az idő már régen másik zárat csókol.Belül már másnak lobban fel a fény,te csak emlék vagy a horizont peremén. Méhes József(Zümi bá’)

Egyéjszakás kaland

Nem kellett múlt, sem holnapról beszéd,elég volt válladon a lebbenő szépség,Két idegen voltunk egyetlen estén,kik összebotlottak egymás vágyó tekintetén. Nem volt szükség nagy vallomásokra,csak arra, hogy nézzük egymást kívánva,A percnek

Gondolatébresztő kategória versei

FÉNYBEN – ÁRNYÉKBAN

Van, ki valóban éles, mint a frissen fent penge,s amit alkot, önmagában bizonyíték lenne.Nem kell hozzá dicséret, sem harsány ünneplés,mert munkájában ott van minden teljes egész. Valóban akad olyan, ki

A MEGBOCSÁTHATATLAN MÚLT

Egyszer mindenkiben megnyílik a múlt,amikor bennünk minden fény kigyúlt.S önmagunktól is távolabbra állvabelenézünk régmúlt életünk arcába. Volt olyan, akit hagytunk félúton állni,kit nem tanultunk meg igazán várni.Ki még hitt bennünk,

A TÁVOLSÁG ÉS A CSEND

A távolság nem mindig látható a térképen,néha ott van két tekintet között, egészen mélyen.Ott van egy félbehagyott mondat végén,egy „majd beszélünk” – egy soha el nem jött estén. Így születik

A CSEND ARCAI

Jó néha csak csendben lenni,nem kérdezni, nem felelni,hagyni, hogy a zaj odébb álljon,s ami bennünk van, ránk találjon. Van csend, mely nem kérdez semmit,nem keres választ, nem követ senkit,csak hagyja

CSAK AZT ADD FEL, AMIN BÉLYEG VAN

Aki mindent őriz, megrögzött lesz,de aki mindent eldob, annak lelke is üres lesz.Két szélsőség között jár a bölcs ember,de ő csak azt adja fel, amit már nem bír el. Ne

A GONDOLAT ÚTJA

Minden gondolat rólunk beszél,akkor is, ha ajkunk róla nem mesél.Megmutatja félelmeink, vágyaink, hitünk,azt is, milyen nyomot hagy bennünk az életünk. Gyerekként kérdeztük: miért, miért, miért?s megőrjítjük a felnőtteket a válaszért.Minél

HÁROM A MAGYAR IGAZSÁG

Irigység, káröröm, bosszú: három sötét folyó,más mederből erednek, mégis egy irányba folyók.Neki miért van? Úgy kell neki! Akkor dögöljön! Az irigység előbb csak halk, rebbenő gondolat,de mérgező indáját körénk fonja,

A MELEG CSÁKÁNYVÁLTÁS BALLADÁJA

Nem kellett nagy szó, se eskü, se jel,csak annyi: „Vedd át, testvér, vinned kell”;s míg a csákány nyele meleg volt az új tenyérben,folyt tovább a munka a tárna sötétjében. Egyik

error: Content is protected !!