Tokaj

Tokajnál a táj ősi időkről mesél,
hol kő és víz egymásnak feszülve él.
A Kopaszhegy áll, mint örök akarat,
nem kér az időből, rendíthetetlen marad.

A Tisza messziről érkezik vadon,
szívében sodrás, zaj és nyugtalanság honol.
Utakat keres, partokat bontana szét,
vinne magával mindent, mi elébe lép.

De megadja magát a Tisza csendesen,
elfogadja: nem győzhet le minden hegyet.
Kanyarodik, hajlik, sorsát belátja,
erejét most már bölcsességre váltva.

És érkezik a Bodrog szelíden,
zöld tükröt hordoz, nyugalmat a szívben.
Hosszú út után Tokajnál megpihen,
mintha tudná: itt vár rá ő, ki őt elviszen.

Két folyó szava összeér végül,
a Bodrog a Tiszába simul, s elcsitul.
Vizeik eggyé válnak csendesen,
mint kézfogás, mely időn túl is jelen.

Kopaszhegy oldalán szőlő kapaszkodik fel,
Nap és kéz formálja mindig és türelem.
Minden fürtben ott minden év reménye,
és az ember hite, újra meg újra megélve.

Tokaj szüretkor nem csak egy hely,
hanem emlékezet, íz és jel.
Minden kortyban benne a türelem,
víz, kő, föld és tenniakaró emberi küzdelem.

A pincék mélyén hűvös az idő,
falakon nemespenész, száz évnyi erő.
Hordók hallgatják az emberi vágyat,
s lassan bort érlelnek a világnak.

Itt a kitartás nem hangos szó,
hanem ismételt mozdulat, biztosan fogó.
Szőlőkaró, kapa, pincekulcs,
apáról fiúra szálló tudás és életút.

S ha egyszer kérded, mi Tokaj titka,
nem csak bor, nem csak folyók ritmusa.
Hanem az, hogy együtt marad meg a világ:
hegy, víz, szőlő, a természet és emberi kitartás.

Méhes József
(Zümi bá’)

5 2 szavazatok
Vers értékelése
1 Hozzászólás
Mehescs
Admin
10 hónapja óta

Anyira sokszínű táj,

szerencsésen többször láttam már.

De a lényeg a fenti sorokban rejtőzik,

a felszín alatt sok részlet húzódik!

utolsó változtatás 10 hónapja óta by Mehescs

Megosztás:

Kategória további versei

EGY ÉRTÉKRE EMLÉKEZVE

Van egy régi fénykép, néha előveszem,hosszan időzöm, míg csendben nézegetem.Egy ballagó lány tekint vissza rám,s vele együtt visszatér egy elfeledett talány. Nem voltunk közel, csak ismertem őt,de észrevettem benne valami

MERT VANNAK

Mert vannak éjszakák, amik nem engednek el,hiába takarod be őket sok-sok évvel.Ott ülnek benned csendben, valahol mélyen,mint rozsda egy késen vagy vér a köröm szélen. Méhes József(Zümi bá’)

SÓHAJOK

A sóhaj bennünk ébredő vallomás,ajkunkról elszökő forró lobbanás.Nem szó, mely hangosan a világba ér,csak mi szívből szív felé indulva kísér. A sóhaj híd a lelkünk és lelkük között,melyekbe annyi titkos

MEGÚJULÓ ELMÚLÁS

A folytonosság ára mindig valami veszteség,mert nincs olyan megmaradás, amely változatlan egész.Ami tovább akar élni, annak át kell alakulnia,s a régi én halálából új önmagát kell megújítania. A folyó sem

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!