Tokaj

Tokajnál a táj ősi időkről mesél,
hol kő és víz egymásnak feszülve él.
A Kopaszhegy áll, mint örök akarat,
nem kér az időből, rendíthetetlen marad.

A Tisza messziről érkezik vadon,
szívében sodrás, zaj és nyugtalanság honol.
Utakat keres, partokat bontana szét,
vinne magával mindent, mi elébe lép.

De megadja magát a Tisza csendesen,
elfogadja: nem győzhet le minden hegyet.
Kanyarodik, hajlik, sorsát belátja,
erejét most már bölcsességre váltva.

És érkezik a Bodrog szelíden,
zöld tükröt hordoz, nyugalmat a szívben.
Hosszú út után Tokajnál megpihen,
mintha tudná: itt vár rá ő, ki őt elviszen.

Két folyó szava összeér végül,
a Bodrog a Tiszába simul, s elcsitul.
Vizeik eggyé válnak csendesen,
mint kézfogás, mely időn túl is jelen.

Kopaszhegy oldalán szőlő kapaszkodik fel,
Nap és kéz formálja mindig és türelem.
Minden fürtben ott minden év reménye,
és az ember hite, újra meg újra megélve.

Tokaj szüretkor nem csak egy hely,
hanem emlékezet, íz és jel.
Minden kortyban benne a türelem,
víz, kő, föld és tenniakaró emberi küzdelem.

A pincék mélyén hűvös az idő,
falakon nemespenész, száz évnyi erő.
Hordók hallgatják az emberi vágyat,
s lassan bort érlelnek a világnak.

Itt a kitartás nem hangos szó,
hanem ismételt mozdulat, biztosan fogó.
Szőlőkaró, kapa, pincekulcs,
apáról fiúra szálló tudás és életút.

S ha egyszer kérded, mi Tokaj titka,
nem csak bor, nem csak folyók ritmusa.
Hanem az, hogy együtt marad meg a világ:
hegy, víz, szőlő, a természet és emberi kitartás.

Méhes József
(Zümi bá’)

5 2 szavazatok
Vers értékelése
1 Hozzászólás
Mehescs
Admin
10 hónapja óta

Anyira sokszínű táj,

szerencsésen többször láttam már.

De a lényeg a fenti sorokban rejtőzik,

a felszín alatt sok részlet húzódik!

utolsó változtatás 10 hónapja óta by Mehescs

Megosztás:

Kategória további versei

SÁRGA RÓZSA

A sárga rózsa, csak bontja szirmait,a fénynek kitárja rejtett titkait.Minden mozdulata halk vallomás,minden új szirom újabb ragyogás. Illata szelíden úszik a levegőben,megül a kert fölött a langyos időben.Nem kér figyelmet,

VÁLTOZUNK

Amikor még új volt minden érintés,testünkben lángot gyújtott a bizsergés.Egy izzó tekintet volt a vallomás,s egy csókban égett minden akarás. A tested már nem volt titkos idegen,hanem történet, megélt szerelem.Minden

ALKONY A VÍZESÉSNÉL

A Nap lángja a vízesés testén szétszalad,a gyöngyöző kristályokon vörös tűz fakad.Ezer apró lángocska remeg a légben,szétszórt parázs az alkonyi égben. A sugarak szikrázva, permetezve hullnak,betöltik a teret, szikrázó lángra

A MOHOS-TÖBÖR SZÉLÉN

Bükkben a Mohos-töbör szélén állok,köd fátylán át a lankás mélybe látok.Harmat csillan a fűszál hegyén,sűrű pára ring a föld mély gödrén. Mészkő rejtőzött itt a mélyben,vízcsepp járt rajta csöndességben.Eső oldotta

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!