IDŐZZÜNK CSAK EL…

A végtelenben csillagok fénye ragyog,a tér mélyén lángolnak távoli galaxisok.Az anyag, az energia és a tér valóság,de az idő is az, vagy csak gondolati alkotás? A tér befogadja a végtelen csodát,de ki látta az idő valódi alakját? Mégis mérjük vele a létnek útját,s ráépítjük napjaink csalóka valóságát. Nincs teste, nincs súlya, nem fogja kéz,nem láthatja […]

FELÜLETESSÉGTŐL A SZARKEVERÉSIG

A szóval lehet békét, bizalmat építeni,de könnyű vele mások jó hírét széttépni.Nem mindegy, hogy segít, vagy sebeket hagy,tisztázza a dolgokat, vagy újabb viszályt fakaszt. Egy elhamarkodott szó is sebet ejthet,s a jó hír romjai közt a bizalom veszhet.Amit nem ellenőrzöl, ne add tovább,mert más lelkében gyújthat indulatot, viszályt. Ne hidd, hogy csak az igaz, amit […]

TALÁN, TALÁN …

Még zöldell az erdő, még énekel a táj,de mélyén már ébred a pusztító halál.A fejsze csapása végigzeng a tájon,s halál ül a fákon, mint sűrű köd a lápon. Az ember csak vágja a törzseket sorra,nem gondol arra, mi lesz az erdőnek sorsa.Azt hiszi, a kincs az, mi pénzben mérhető,s nem látja, hogy mindez egyszer elveszthető. […]

KONSZENZUÁLIS KAPCSOLAT

KONSZENZUÁLIS KAPCSOLAT Kezdetben nem kell a fél világ, ha itt vagy te,ha hozzám bújsz éjjel, elcsitul minden.A csókodban ott lüktet minden elfojtott vágy,s a külvilág bekaphatja – csak miénk az éjszakánk. De nem vagyok a rabod, és te sem az enyém,hanem konszenzus tartson össze, s a remény.Ha másik felé is húz a vágy, beszéljük meg […]

SZAKADÉK PEREMÉN

Szakadék peremén ülök, alattam a mélység,Fölöttem csillagokba kapaszkodik az ég.Lábam alatt a mélység, köröttem néma táj,Bennem ezer régi emlék ébred, mi visszajár. A szél a múltam lapjait csendesen forgatja,Az elveszett időmnek titkait kutatja.Arcomon végigsimít az est hűvös szele,S egy visszatekintő hang száll a mélybe vele. Eszembe jut sok minden, mit másként tettem volna,Hány el nem […]

A MOHOS-TÖBÖR SZÉLÉN

Bükkben a Mohos-töbör szélén állok,köd fátylán át a lankás mélybe látok.Harmat csillan a fűszál hegyén,sűrű pára ring a föld mély gödrén. Mészkő rejtőzött itt a mélyben,vízcsepp járt rajta csöndességben.Eső oldotta lassan, puhán,nyomot hagytak évmilliók során. A víz a kőbe utat vájt,repedéseken át világot formált.Míg a kőzet lassan engedett,a felszín lassan a mélybe süllyedt. A Mohos-töbör […]

ALKONY A VÍZESÉSNÉL

A Nap lángja a vízesés testén szétszalad,a gyöngyöző kristályokon vörös tűz fakad.Ezer apró lángocska remeg a légben,szétszórt parázs az alkonyi égben. A sugarak szikrázva, permetezve hullnak,betöltik a teret, szikrázó lángra gyúlnak.A víz minden rezdülése halk vallomás,az alkony bíbor ajkára olvadó sóhajtás. Nézem, ahogy a fény a vízesésre téved,s bíbor csókkal érinti a zuduló szentséget.Áttetszőn porladó […]

KOHNSZENZUÁLIS KAPCSOLAT

Kezdetben nem kell a fél világ, ha itt vagy te,ha hozzám bújsz éjjel, elcsitul mindenem.A csókodban ott lüktet minden elfojtott vágy,s a külvilág bekaphatja – csak miénk az éjszakánk. De nem vagyok a rabod, és te sem az enyém,hanem konszenzus tartson össze, s a remény.Ha másik felé is húz a vágy, beszéljük meg nyíltan,mert az […]

VIVA LA VULVA

A vulva szó ne keltsen zavart,ne húzzon köré a szégyen falat.Legyen egyszerű, természetes név,mint minden más, ami testünkben él. Legyen a beszédünk nyílt és bátor,ne féljünk többé semmilyen határtól.A kimondott szó nem sebet ejt,hanem gyógyító állapotot teremt. A test nem bilincs, hanem szárnyalás,benne minden sóhaj vallomás.A vágy, ha felébred, utat keres,és minden érintés élvezethez vezet. […]

GONDOLATÉBRESZTÉS

A kétely nem az értelem hibája,hanem a megismerés forrása.Ki kérdezni mer, már útra kél,s minden lépéssel mélyebbre ér. A kérdés nem a hiány jele,hanem a tudat nyitott tere.Ki benne élni megtanul,az bigott bizonyosságtól szabadul. A bizonyosság rövid vendég,a kérdezés legyen mindig is örökség.Mint két csönd között egy villanás,s a kérdésből lesz a továbbgondolás. A gondolat […]

error: Content is protected !!