TALÁN, TALÁN …

Még zöldell az erdő, még énekel a táj,
de mélyén már ébred a pusztító halál.
A fejsze csapása végigzeng a tájon,
s halál ül a fákon, mint sűrű köd a lápon.

Az ember csak vágja a törzseket sorra,
nem gondol arra, mi lesz az erdőnek sorsa.
Azt hiszi, a kincs az, mi pénzben mérhető,
s nem látja, hogy mindez egyszer elveszthető.

Hol erdő susogott, most porfelhő száll,
hol madár dalolt még, ott a csend kaszál.
A fészkek helyén már levél se remeg,
s az ég alatt kimúlt a zöldellő lélegzet.

A föld, mely kenyeret adott a világnak,
repedező sírja lesz sok millió vágynak.
Ahol búza ringott, ott port kavar a szél,
s a haldokló tájon már a remény sem él.

A tengerek fölött is izzik már az ég,
a parton a kagyló néma és fehér.
A korallok kertje színtelen sírhalom,
s kihuny az élet a mélységben mindenhol.

Majd, ha az utolsó fa is a földre rogy,
s az utolsó folyó is mérgezett vizet hord,
Ha az utolsó hal is eltűnik a mélyben,
az ember rádöbben: nincs már kincs a kezében.

A pénz csak papír, s ha a világ kiég,
nem hoz vissza erdőt, nem fakaszt vizet még.
Nem támaszt fel fát, mely a földre rogyott,
nem adja vissza, mit mohóságunk rabolt.

Hiába csillog majd a pénz és az arany,
ha az élő világból semmi sem marad.
S ha sivataggá válik az egykor zöld határ,
a pénz nem lesz kenyér, s a mohóság halált talál.

A természet nem kért, csak adni tudott,
de az ember mohón mindent elrabolt.
Most visszhangzik tette a kihűlt vidéken,
s a bűnük súlya nehezedik minden élő lényen.

Mit mond majd a gyermek, ha kérdi a múltat:
miért hagytátok, hogy otthonok pusztuljanak?
Az öregek csak hallgatnak, szemükben bánat,
mesélnek a tavaszról, melyet már sosem látnak.

Ne várd meg a percet, mikor minden elveszett,
mikor a föld mélyén is kihuny a szeretet.
Amit ma megmentünk, holnap életet ad,
amit ma elpusztítunk, örökre elveszett marad.

Talán még a hajnal új reményt hozhat,
talán a kopár föld újra zöldbe borulhat.
Ha óvjuk a fákat, ha tisztán tartjuk a vizet,
a holnap még őrizhet emberhez méltó életet.

Talán!,Talán …!?

Méhes József
(Zümi bá’)

0 0 szavazatok
Vers értékelése
Feliratkozás
Visszajelzés
guest

0 hozzászólás

Megosztás:

Kategória további versei

Fejtartás

Ha gond borul rád, s terhe húzza vállad, ne engedd, hogy bilincsbe zárja szárnyad. Emeld fel fejed, s lásd mennyire tágas az ég, hol új reményt sző a fény a

Nem az számít

Nem az számít, mennyi év várt, hanem, hogy tested-lelked mit csinált. Hogy percnyi időből mennyit élsz, s hogy álmaidban mennyit félsz. Hiába hosszú száz napod, ha üres szívvel álmodod. Az

A halhatatlan szépség

A szépség az emberben törékeny vendég, a művészetben már halhatatlan emlék. S míg a test lassan porrá lesz, semmivé, a szépség a művekben örökre él. Ott van a vászon, az

Szeress, ha elkerülhetetlen, ölj!

Ha kell, szeress, s ne rejtsd el a szíved, ne félj kimondani, ami benned éltet. A vágy, a láng, a szenvedély vezessen, s kötődésed soha meg ne rettenjen. Ha kell,

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!
0
Szívesen fogadnám a gondolataidat, kérlek írd meg kommentben.x