HOLNAP
A tegnap végleg messze szállt,magával vitte önmagát.Hiába őriznéd, ami volt,a múlt kapuja már bezáródott. Hány szó maradt még odabent,mit kimondani nem mertünk?Hány ölelésre nem jutott idő,hány búcsú lett kimondatlanul késő? Azt hisszük, ráérünk még,hogy vár reánk egy újabb év.De fogy a perc, és fogy a nap,s az élet észrevétlen elszalad. Az élet nem áll meg […]
MILLIÓK MONDJÁK
Fiatal voltam, pénzem sose volt,a holnap mégis szép reményt hazudott.Zsebemben apró, fejemben virág,s hittem, rám is vár még a nagyvilág. A csóróság volt hű kenyerem,s a büszkeség tartotta még a lelkem.Nem volt örökség, hátszél, protekció,csak két dolgos kéz és nagy illúzió. Azt mondták: dolgozz, s majd révbe érsz,ha kitartó vagy, mindent elérsz.A szorgalom majd meghozza […]
HÁROM MADÁR
Ha három madár lennék, szállnék fenn az égen,s látnám, ahogy követem magam a légben.Egyik előre törne, széllel versenyt járva,másik kettő nézné őt a felhőkön túl szállva. Az egyik tudni vágyna, honnan indult útja,melyik folyó tükrében maradt arca múltja.A másik messze nézne, ahol a fény határa,s a harmadik meg leülne egy öreg fa ágára. Az egyik […]
BAGOLY AZ ERDŐBEN
Az erdő mélyén halkul a táj,a bagoly is az alkonyra vár.A fák alatt a csend megül,s az árnyék is szépen elterül. Olyan természetes a helye,mintha mindig is ott lenne.A fa törzséhez simul alakja,az erdő a testébe fogadja. Nesztelen szárnyán az éjbe száll,s a sűrű lomb közt utat talál.Számára a nesz is üzenet,mely elárul minden rejtekhelyet. […]
KUNYHÓ
Aranyba fordult kint a messzi határ,a tarló fölött megpihent egy madár.A kukoricásban zizegett a levél,végigsimított rajta az őszi szél. Kukoricaszárból épült egy kunyhó,fölötte kéklő ég, körötte tarló.Nem palota volt, mégis menedék,s benne egy egész világ elfért. Barátok ültek a kunyhón belül,mosolyuk ragyogott a széles mezőn.Az idő fölöttük némán megállt,s minden kis percük ünneppé vált. Nem […]
A KÖZÉPSŐ UJJ
Ökölben minden ujj egymásnak feszül,a középső ujj viszont áll rendületlenül.Nem jobbra mutat, balra sem néz,csak fölfelé bök: ennyi az egész. A törvény paragrafust farag,az ember közben egyre csak szalad.A szabály szerint mindenki hajol,a középső ujj meg áll, és bemutat mindenkor. A családi béke néha csak ünnepi díszlet,mögötte lapul néhány régi ítélet.A mosoly mögött parázslik a […]
MINT AZ ÖREG FÁK
Megállunk ott, ahol vén fák őrzik az eget,s úgy érezzük, a csend most átölel minket.Nem szólunk, csak nézzük a viharvert ágakat,s bennük látjuk saját, megélt vágyainkat. Mi is hajlottunk már a kegyetlen szélben,s ha ránk szakadt az ég, sem hullottunk térdre,Mert bennünk is él a vágy, amely mindent túlél,s a legmélyebb sötétben is új hajnalt […]
JOGOS…
Volt egyszer egy ember, ki hallgatott csendben,s hitte, hogy a jóság majd mindent tart rendben.Szívében még őrizte a tiszta, emberi lényt,s másokban is kereste a megértő reményt. Sok mindent lenyelt, mit más rá kiáltott,mosollyal takarta, ha magában fájdalmat látott.Ha bántották, inkább csak félrenézett,s azt hitte, a béke mindennél többet érhet. Ha szólt, azt mondták: túl […]
VÉSZCSENGŐ!
Új világ nyílt, ahol gépi elme átkarol,s kérdésünkre pillanatok alatt válaszol.Tudása gyors, és szinte végtelennek látszik,miközben körülöttünk új jövő formálódik. Kérdezünk, s a mesterséges máris felel,gondolkodásunk helyett kész válaszokat emel.De vajon bölcsebb lesz-e, ki nem kutat,s más járja helyette végig az utakat? Ha minden nehézséget gépre bízunk,saját erőnk helyett csak benne bízunk.A megoldás így könnyen […]
BÁRKI MONDHATJA
Van bennünk vágy, mely néha felragyog,ha lehunyjuk szemünket, s magunkra maradunk.Valami hív, bár nem tudjuk, miért,talán egy érintésért, egy szebb holnapért. A testünk időnként csak ölelésetekre vár,hogy mellettetek teljesüljön végre a nyár.Hogy homlokunk vállaitokra hajthassuk csendesen,ne kelljen semmit mondanunk, csak lennünk veletek. Arra vágyunk, hogy ismerjétek a csendünket,hogy szavak nélkül is értsétek a lelkünket.Hogy akkor […]