A szellő

A természet halk üzenetét hozza,
mint bölcs barát, ki kezét nyújtja,
nem beszél hangosan, mégis tanít,
s a jelen szépségére rásegít.

A folyó partján megpihenve jár,
s tükrén ezernyi csillanás csodát kínál,
a víz is lágyabban hullámzik tőle,
mintha öröm születne belőle.

A lombok között suttogva jár,
s minden levél neki felel talán,
egy titkos nyelven beszél a táj,
melyet csak az ért, ki álmodni is jár.

A rétek fölött szabadon bolyong,
s magával viszi minden sóhajom,
virágillatot fon a hajamba csendben,
mint szerelmes kéz egy kimondott igenben.

A szellő tudja, hogyan kell szeretni,
nem akar birtokolni vagy vezetni,
csak érkezik és tovább indul csendben,
mégis nyomot hagy az ember szívében.

Mikor a bőrömhöz simul lágyan,
megáll a világ egy rövid varázsban,
s nem létezik más, csak az a pillanat,
mely örökkévalóvá teszi az utamat.

Nem kér semmit, mégis mindent ad,
egyetlen percben egész világokat,
s gazdagabbá teszi a lelket, szívet,
mint csillagfény az éjszakai eget.

Ahogy a Nap már fáradtan elpihen,
a szellő akkor is velem marad idebenn,
fülemhez hajol egy halk mesével,
s megtölti estém nyugodt derűjével.

S mikor a szellő végül tovább száll,
utána nézek a bíbor alkonynál,
mert megtanított a legszebb igazságra:
az öröm is csak egy gyengéd érintés varázsa.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

EGY ÉRTÉKRE EMLÉKEZVE

Van egy régi fénykép, néha előveszem,hosszan időzöm, míg csendben nézegetem.Egy ballagó lány tekint vissza rám,s vele együtt visszatér egy elfeledett talány. Nem voltunk közel, csak ismertem őt,de észrevettem benne valami

MERT VANNAK

Mert vannak éjszakák, amik nem engednek el,hiába takarod be őket sok-sok évvel.Ott ülnek benned csendben, valahol mélyen,mint rozsda egy késen vagy vér a köröm szélen. Méhes József(Zümi bá’)

SÓHAJOK

A sóhaj bennünk ébredő vallomás,ajkunkról elszökő forró lobbanás.Nem szó, mely hangosan a világba ér,csak mi szívből szív felé indulva kísér. A sóhaj híd a lelkünk és lelkük között,melyekbe annyi titkos

MEGÚJULÓ ELMÚLÁS

A folytonosság ára mindig valami veszteség,mert nincs olyan megmaradás, amely változatlan egész.Ami tovább akar élni, annak át kell alakulnia,s a régi én halálából új önmagát kell megújítania. A folyó sem

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!