A KÖZÉPSŐ UJJ

Ökölben minden ujj egymásnak feszül,
a középső ujj viszont áll rendületlenül.
Nem jobbra mutat, balra sem néz,
csak fölfelé bök: ennyi az egész.

A törvény paragrafust farag,
az ember közben egyre csak szalad.
A szabály szerint mindenki hajol,
a középső ujj meg áll, és bemutat mindenkor.

A családi béke néha csak ünnepi díszlet,
mögötte lapul néhány régi ítélet.
A mosoly mögött parázslik a harag,
de a karácsonyi asztalnál mindenki hallgat.

Az életben is lehet sok szoros kötelék,
mely olykor inkább börtön, mint menedék.
Az emberek zöme egymás mellett csendben él,
de a középső ujj helyettük is beszél.

A középső ujj nem posztol, nem kommentel,
nem vitatkozik minden becstelen emberrel.
Nem gyűjt lájkokat, nem kér figyelmet,
csak felmutatja az őszinte véleményeket.

Ökölben minden ujj a múltba kapaszkodik,
de a középső ujj a jövőnek nyilatkozik.
Megviselt a teste, de a lelke merész,
ráncos bőre alatt is éber az ész.

Ha egyszer majd az élet mindent megesz,
a középső ujjból is csak por és hamu lesz.
De amit jelképez, örökre megmarad,
mert a lázadó lélek mindenkor szabad.

Állj csak, te középső ujj, a mindenség közepén,
ne szégyenkezz a világ szeme előtt, légy merész!
Ha mindenki hajlik, te legalább állj,
s ha kérdik, miért, csak bátran, őszintén kiálts!

Méhes József
(Zümi bá’)

0 0 szavazatok
Vers értékelése
Feliratkozás
Visszajelzés
guest

0 hozzászólás

Megosztás:

Kategória további versei

A MEGBOCSÁTHATATLAN MÚLT

Egyszer mindenkiben megnyílik a múlt,amikor bennünk minden fény kigyúlt.S önmagunktól is távolabbra állvabelenézünk régmúlt életünk arcába. Volt olyan, akit hagytunk félúton állni,kit nem tanultunk meg igazán várni.Ki még hitt bennünk,

FÉNYBEN – ÁRNYÉKBAN

Van, ki valóban éles, mint a frissen fent penge,s amit alkot, önmagában bizonyíték lenne.Nem kell hozzá dicséret, sem harsány ünneplés,mert munkájában ott van minden teljes egész. Valóban akad olyan, ki

GONDOLATÉBRESZTÉS

A kétely nem az értelem hibája,hanem a megismerés forrása.Ki kérdezni mer, már útra kél,s minden lépéssel mélyebbre ér. A kérdés nem a hiány jele,hanem a tudat nyitott tere.Ki benne élni

TALÁN, TALÁN …

Még zöldell az erdő, még énekel a táj,de mélyén már ébred a pusztító halál.A fejsze csapása végigzeng a tájon,s halál ül a fákon, mint sűrű köd a lápon. Az ember

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!
0
Szívesen fogadnám a gondolataidat, kérlek írd meg kommentben.x