BAGOLY AZ ERDŐBEN

Az erdő mélyén halkul a táj,
a bagoly is az alkonyra vár.
A fák alatt a csend megül,
s az árnyék is szépen elterül. 

Olyan természetes a helye,
mintha mindig is ott lenne.
A fa törzséhez simul alakja,
az erdő a testébe fogadja. 

Nesztelen szárnyán az éjbe száll,
s a sűrű lomb közt utat talál.
Számára a nesz is üzenet,
mely elárul minden rejtekhelyet.

Két sötét szemmel néz felénk,
mint aki látja múltunk és jelenünk.
Sárga csőrén megcsillan az éj,
s arcán az erdő ősi békéje él. 

Nem kér figyelmet, nem beszél,
csak ül az ágon, s messze néz.
A mozdulatlan pillanat
többet mesél, mint száz szavad. 

Mi emberek csak sietünk,
s a csend mellett is elmegyünk.
Elmegyünk a fák alatt,
s nem látjuk-halljuk a baglyokat.

Nem birtokunk az erdő mélye,
ne formáljuk saját képünkre.
Elég, ha csendben megállunk,
s vendégként járunk, míg itt vagyunk.

Méhes József
(Zümi bá’)

0 0 szavazatok
Vers értékelése
Feliratkozás
Visszajelzés
guest

0 hozzászólás

Megosztás:

Kategória további versei

Fejtartás

Ha gond borul rád, s terhe húzza vállad, ne engedd, hogy bilincsbe zárja szárnyad. Emeld fel fejed, s lásd mennyire tágas az ég, hol új reményt sző a fény a

Nem az számít

Nem az számít, mennyi év várt, hanem, hogy tested-lelked mit csinált. Hogy percnyi időből mennyit élsz, s hogy álmaidban mennyit félsz. Hiába hosszú száz napod, ha üres szívvel álmodod. Az

A halhatatlan szépség

A szépség az emberben törékeny vendég, a művészetben már halhatatlan emlék. S míg a test lassan porrá lesz, semmivé, a szépség a művekben örökre él. Ott van a vászon, az

Szeress, ha elkerülhetetlen, ölj!

Ha kell, szeress, s ne rejtsd el a szíved, ne félj kimondani, ami benned éltet. A vágy, a láng, a szenvedély vezessen, s kötődésed soha meg ne rettenjen. Ha kell,

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!
0
Szívesen fogadnám a gondolataidat, kérlek írd meg kommentben.x