JOGOS…

Volt egyszer egy ember, ki hallgatott csendben,
s hitte, hogy a jóság majd mindent tart rendben.
Szívében még őrizte a tiszta, emberi lényt,
s másokban is kereste a megértő reményt.

Sok mindent lenyelt, mit más rá kiáltott,
mosollyal takarta, ha magában fájdalmat látott.
Ha bántották, inkább csak félrenézett,
s azt hitte, a béke mindennél többet érhet.

Ha szólt, azt mondták: túl érzékeny, ne bánja,
ha hallgatott, azt hitték, bárki lábbal tiporhatja.
Nem látták, mennyi mindent kellett elviselni,
csak azt, hogy másnap is volt ereje nevetni.

Egy reggel a tükör előtt sokáig állt,
s a saját szemében valami mást talált.
Nem az az ember nézett vissza, ki tegnap volt,
aki minden bántást megbocsátott, s hallgatott.

„Amíg hallgattam, addig jó voltam nektek,
ha fájt, legyintettetek, s tovább nevettetek.
Most, hogy végre visszaszólok, én lettem a hibás?
de hát az én csendem volt nektek az igás!”

Nem akar már többé mindenkinek megfelelni,
nem fog a saját kárára mások kedvében járni.
Aki bántotta, annak többé nem nyit ajtót,
s nem adja oda újra a lelkét egy hazug szóért.

Ott áll a lelke, héja szétnyitva,
minden régi sérelem mögéje írva.
Már nem az, akit csak úgy kézbe lehet venni,
s nem az, akinek mindent szó nélkül kell tűrni.

Mert van az a pont, ahol elfogy a türelem,
s az ember már nem alkuszik eddigi életével.
De nem mindenki szörnyeteg, kit annak látsz,
van, akit te törtél össze, s most félsz, ha rád talál.

Méhes József
(Zümi bá’)

0 0 szavazatok
Vers értékelése
Feliratkozás
Visszajelzés
guest

0 hozzászólás

Megosztás:

Kategória további versei

Fejtartás

Ha gond borul rád, s terhe húzza vállad, ne engedd, hogy bilincsbe zárja szárnyad. Emeld fel fejed, s lásd mennyire tágas az ég, hol új reményt sző a fény a

Nem az számít

Nem az számít, mennyi év várt, hanem, hogy tested-lelked mit csinált. Hogy percnyi időből mennyit élsz, s hogy álmaidban mennyit félsz. Hiába hosszú száz napod, ha üres szívvel álmodod. Az

A halhatatlan szépség

A szépség az emberben törékeny vendég, a művészetben már halhatatlan emlék. S míg a test lassan porrá lesz, semmivé, a szépség a művekben örökre él. Ott van a vászon, az

Szeress, ha elkerülhetetlen, ölj!

Ha kell, szeress, s ne rejtsd el a szíved, ne félj kimondani, ami benned éltet. A vágy, a láng, a szenvedély vezessen, s kötődésed soha meg ne rettenjen. Ha kell,

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!
0
Szívesen fogadnám a gondolataidat, kérlek írd meg kommentben.x