A jó arcnak kell a hely

Nem szégyen, ha a haj lehull,
a fej határozott, változatlanul.
A fénylő koponya csupán jel,
a bölcsességnek kell a hely.

Aki mindig vállalja sorsát,
az nem rejtegeti homlokát.
Mosolyog, büszkén áll a fényben,
s tudja: haj nélkül is van érdem.

A kopaszság pecsét, erény,
az ész fénylik, mint napfény.
Nem szégyen az, csak új a kabát,
mely levetette a múlt baját.

Így hát barátom, ne keseregj,
ha tincseidből már kevesebb.
A jó arcnak kell a hely,
s a kopaszságban ez a jel.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Néha jó hülyének lenni

Ha rám tekintesz, könnyen elhiszed, hogy gondolatból nálam kevés született. De mögöttem ott lapul az irónia, egy bohóc lelke, halk tragikomédia. Az első benyomás, „ez tuti hülye”, az arcát nézve

Irigység

Az irigység nem szégyen, hanem erő, benned lüktet, mint rejtett dobverő. Kicsit mar, de felébreszt – hajt, és lehetsz az, kit holnap a többiek szidnak majd. A munkahely klasszikus helyszín,

Szilva dilemma

Amíg a fán ring, nagy terve támad, hogy lesz belőle tűz és szenvedély, de jön a fazék, s a lábos is bezárhat, s marad a sorsa, édes semmiség. A lekvár

Óvd a fákat

Hatalmas fák, kik az égre mutattok, őrzitek ősidők bölcs titkait, s taníttok. Gyökeretek mélyben a föld szívét öleli, koronátok fényben az ég boltját növeli. Árnyat adtok vándornak, oltalmat a népnek,

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!