A jó arcnak kell a hely

Nem szégyen, ha a haj lehull,
a fej határozott, változatlanul.
A fénylő koponya csupán jel,
a bölcsességnek kell a hely.

Aki mindig vállalja sorsát,
az nem rejtegeti homlokát.
Mosolyog, büszkén áll a fényben,
s tudja: haj nélkül is van érdem.

A kopaszság pecsét, erény,
az ész fénylik, mint napfény.
Nem szégyen az, csak új a kabát,
mely levetette a múlt baját.

Így hát barátom, ne keseregj,
ha tincseidből már kevesebb.
A jó arcnak kell a hely,
s a kopaszságban ez a jel.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

A depressziós – távolról nézve!

Mély sötétben fekszik, nincs már saját napja, nem mozdul semmi, csak húzza a gyötrés maga. Ha orvosról beszélnek, vad tiltás rándul rá, mintha minden segítség ellenségként állna már. A világ

Sétám az őszi esőben

Szemerkél az ősz, a szürkeség beszél,lassú esőszóval mindent elkísér.Kabátomon koppan az idő nesze,s a csendhez puhán simul a lelkem. Az ég olyan, mint egy gondolat,mely már nem kérdez, csak elfogad.A

Mint a papírsárkány

Színes papírsárkány indul az égre,öröm simul csendben az emberi létre.Szárnyal a forma, minden színesbe borul,s a földi gond egy pillanatra lehull. Sokféle sárkány van – kicsi, nagy, hosszú farkú,színes, egyszerű,

Beszéd és Beszéd

A hangerő gyakran erőnek tűnik a szemek előtt,pedig sokszor csak magamutogatás süvít el fölöttünk.A valódi tudás nem harsog, nem követel tapsot,csak megszólal, rendet teremt, s nem kusza mondatok. A zaj

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!