A jó arcnak kell a hely

Nem szégyen, ha a haj lehull,
a fej határozott, változatlanul.
A fénylő koponya csupán jel,
a bölcsességnek kell a hely.

Aki mindig vállalja sorsát,
az nem rejtegeti homlokát.
Mosolyog, büszkén áll a fényben,
s tudja: haj nélkül is van érdem.

A kopaszság pecsét, erény,
az ész fénylik, mint napfény.
Nem szégyen az, csak új a kabát,
mely levetette a múlt baját.

Így hát barátom, ne keseregj,
ha tincseidből már kevesebb.
A jó arcnak kell a hely,
s a kopaszságban ez a jel.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Pitypang

Sárga Nap a fű fölött, szél viszi a vágyadat. Elpattan a pillanat, és újjászületik egy világ. Méhes József (Zümi bá’)

Aratás

(Régi aratások emlékére.) Hajnal bontja szét az éj köpenyét, harmat fénylik a fűszál hegyén. A föld lélegzik, frissen, halkan, búza tenger ring aranyban. A kaszások vállán súly a világ, markukban

Békéscsaba ébredése

Mikor a föld még puszta volt, sivár, az Alföld néma, árva rónaság. Csak szél sodorta múlt porát a tájon, s csend borult a végtelen határon. A török dúlt sokáig, utánuk

Magassági repülés

Fehér torony nő az égbe, szétárad, dagad, nőve, felfelé. Vörösnégyszögnél szárny rezzen, indulok, szemem a csúcsot kutatja, fényben tisztulok. Felhőalap sötétje hívogat, ott pezseg az élet, ott a vad áramlat.

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!