A jó arcnak kell a hely

Nem szégyen, ha a haj lehull,
a fej határozott, változatlanul.
A fénylő koponya csupán jel,
a bölcsességnek kell a hely.

Aki mindig vállalja sorsát,
az nem rejtegeti homlokát.
Mosolyog, büszkén áll a fényben,
s tudja: haj nélkül is van érdem.

A kopaszság pecsét, erény,
az ész fénylik, mint napfény.
Nem szégyen az, csak új a kabát,
mely levetette a múlt baját.

Így hát barátom, ne keseregj,
ha tincseidből már kevesebb.
A jó arcnak kell a hely,
s a kopaszságban ez a jel.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

A hóról – másként

A hó szépsége nem öncélú varázs,funkció és költészet egybeforrt társ.Haszon és harmónia kéz a kézben,ritka ajándék ez az emberi létben. Alatta pihen a mag és a leendő kalász,nem éri gyökerét

Ilyen vagy…?

Ne a pillanatban élj, hanem Hálóban, összefüggés feszüljön minden tettben, szóban. Ez a Mátrix, nem költői túlzás, minden mozdulatod következményt hordozzon át. Mikor sorban állsz, s a jó fénye rád

Egy szemműtét margójára

Csak egy egyszerű szemműtét – ennyi,egy rutin, amit nem kell túlgondolni.Hideg fény, fehér fal, pár perc csupán,és azt hittem, minden rendben lesz talán. Most csodálkozom, ha felnézek az égre,mintha titkot

Harmatcsepp

A harmatcsepp apró, mégis egész,benne a világ kerek és mesés.Tükör, mely visszaad egy darab eget,és megszépíti a legegyszerűbbet. Minden reggel újra születik,és minden reggel el is veszlik.Mégsem szegényebb soha a

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!