Hétköznapi kategória versei

SEBNYALOGATÁS

Van, ki a múlt sérelmeit őrzi még,s minden új napban ugyanazt látja rég.A tegnap árnyéka vállára nehezül,és saját történetébe lassan elmerül. Aki állandóan sértettnek érzi múltját,úgy érzi, minden helyzetben védeni

VILLÁMOK KÖZÖTT

Siheder voltam, hajtott valami láz,repülni vágytam mindig, nem volt határ.A föld csak visszahúzott, az ég intett felém,szédítő magasság lett otthonom, remény. Ha vihar jött hirtelen, s nem szállhattunk már,volt ki

ÚJRA MELEGÍTVE

Van, akit az élet mellénk rendelt egykor,s van, kitől elválasztott az idő, jókor,Attól még nem volt hiábavaló a múlt,hogy egy darabig együtt vitt az út. Az emlék nem lánc, ha

CSALÁDI MINTÁK

Már első sírásunk fölött ott áll a család,arcokból, tettekből épül körénk a világ.Nem tudjuk még, mi marad bennünk, mi múlik el,csak tanuljuk: ki ölel, és ki az, aki bántva terel.

IPI-APACS, AKI BÚJT, BÚJT…

Gyermekkorunk udvarán futottunk,minden délután együtt voltunk.Nem kellett más, csak néhány jó barát,s máris kezdődhetett a vidám hajszánk. A játék megtanított jól figyelni,a jelekből a helyzetet megfejteni.Egy mozdulat is sok mindent

VÉGSŐ LEHETŐSÉGEK

Ha szürkül a fény, s közel hajol az este,ki mondja meg, mi fér még az életbe?A test felett a döntés súlya vár,s az ember mondhassa meg, mit magának szán. Nem

A HISZÉKENYSÉG VÁMSZEDŐJE

Nem karddal jön, csak szépen rád mosolyog,és közben már a gyenge pontodon kopog.Mézes szavakkal közelebb hajol,s nem veszed észre, mikor álnokul átkarol. A jóhiszemű ember jót feltételez,nem gondolja, hogy mögötte

VÉNASSZONYOK NYARÁNAK FÉNYE

Talán ezért szeretem ezt az időt,mikor a nyár már majdnem elköltözött,de még visszanéz egyszer az ősz előtt,és különös fényt hagy a föld fölött. Nem tudom, miért olyan különös,hogy minden egyszerre

Lírai kategória versei

Az éjszaka

A nappal színekkel építi rendjét, az éj lebontja, s kitárja csendjét. Hol titkok zengenek hangtalanul, s az élet az öröklét nyomán alakul. Az éberség itt a legfőbb erény, kardja a

A villám

Az ég kettéhasad, fény szövi át az éjszakát, a szél kiált, a föld reszket, és a csend vérző fénnyel telik meg. Méhes József (Zümi bá’)

Okosnak lenni

Elsőre hittem, hogy zseni vagyok, ész, az univerzum is csak általam lett kész. Aztán a valóság finoman megsúgta, ez most nem jött össze, te kis hülye puja.” Később már mondtam,

A legmélyebb csend

A csend ölében lánggal éghet kín, nem kiált, csak mélybe hull, nem hív. A szó, ha szólna, könnyet oldana, de némaságban él mindörök fájdalma. Mint kőbe zárt titok, úgy él

A vihar dobszava

A szél először csak. zúg, mintha titkot hozna messziről. Fák lombjai susognak, feszül a levegő, valami közeleg. Felhők gyülekeznek, mint hadba vonuló seregek sötét lobogók alatt. Az égbolt mélyről morajlik,

Barátság

Nem mérik arannyal, ezüsttel, nem vásárolhatod meg bűvölettel, mert az, ki adja önmagát, az adhat neked igaz csodát. A barátság csöndes vallomás, nem kér díszt, sem koronát, csak azt, hogy

Intim kategória versei

KONSZENZUÁLIS KAPCSOLAT

KONSZENZUÁLIS KAPCSOLAT Kezdetben nem kell a fél világ, ha itt vagy te,ha hozzám bújsz éjjel, elcsitul minden.A csókodban ott lüktet minden elfojtott vágy,s a külvilág bekaphatja – csak miénk az

KOHNSZENZUÁLIS KAPCSOLAT

Kezdetben nem kell a fél világ, ha itt vagy te,ha hozzám bújsz éjjel, elcsitul mindenem.A csókodban ott lüktet minden elfojtott vágy,s a külvilág bekaphatja – csak miénk az éjszakánk. De

VIVA LA VULVA

A vulva szó ne keltsen zavart,ne húzzon köré a szégyen falat.Legyen egyszerű, természetes név,mint minden más, ami testünkben él. Legyen a beszédünk nyílt és bátor,ne féljünk többé semmilyen határtól.A kimondott

AMIKOR CSAK AZ KELL

Amikor már nem kell a szó, csak a kibaszott vágy,amikor benned tombol, és semmire sem vársz,nem kell hozzá szerelem, se rohadt vallomás,csak egy vad éjszaka, és kurvára semmi más. Nem

AMIKOR

Közelebb lépsz, s már nem tudok figyelni,a szívem megtanul nélküled nem verni.A levegő is sűrűbb körülöttünk talán,mintha az éj is minket figyelne némán. Nem kérdezel semmit, csak rám nézel,és minden

MÁR AZ ELSŐ ELŐTT

Már az első csók előtt tudjuk, mire vágyunk,a csend mögött közös lángokban állunk.Közelebb lépünk, s nem kell már semmi szó,mert bennünk ugyanaz a vágy tomboló. Nem csak egy érintést akarunk

Előfordul

Van ajtó, melyhez hiába viszel kulcsot,az idő már régen másik zárat csókol.Belül már másnak lobban fel a fény,te csak emlék vagy a horizont peremén. Méhes József(Zümi bá’)

Egyéjszakás kaland

Nem kellett múlt, sem holnapról beszéd,elég volt válladon a lebbenő szépség,Két idegen voltunk egyetlen estén,kik összebotlottak egymás vágyó tekintetén. Nem volt szükség nagy vallomásokra,csak arra, hogy nézzük egymást kívánva,A percnek

Gondolatébresztő kategória versei

Békés alkotás

Mikor még barlang rejtekén pislákolt a fény,már akkor is túlmutatott a jelenen a remény.A tűz fölött szálló füstben jövőképek égtek,s a távoli horizontok halkan visszanéztek. Az ember mindig messzebb nézett,

A következmény és az ok

Csak a véget nézi ma a vak világ,s nem kutatja, miből nőtt ki a virág.A füstöt bámulja, mely fenn kanyarog,nem azt a szikrát, mely a kezdetben izzott. Könnyű a romra

A Mátrix lényege

A mátrix nem rácsozat, nem gépek alkotása,hanem a mindenség egésze, a kapcsolatok lánca.Láthatatlan szálakon függ minden mozdulatunk,s gyakran nem ott hatunk, ahol éppen vagyunk. Sokan csak egy irányból szemlélik a

Ne üss mindig, mindent

Sokáig hittem: jól látom a világot,s minden kérdésre ismert választ találok.Aztán egy este csendben mellém ült az élet,s megmutatta, mennyi mindent nem értek. A saját igazamhoz úgy bújtam közel én,mint

Ha nem alkotsz

Az ihlet nem kurva, hogy mindig visszatérjen,nem vár örökké rád, hogy kielégítsen.Ha nem ragadod meg a helyzet pillanatát,másnak adja oda izzó önmagát. A gondolat ordít, míg bent feszül véredben,mint vadállat

Rácsból – Dárda

A rácsból dárdát formál az idő, ésszel, vérrel,mert végül a rabság nem hallgat: ítél, nem kérlel.A rácsból dárda lesz – nem diadal, csak igaz,hogy a vas is enged, ha bennünk

Dicsfény vs Ellenfény 2

Martinovicsban több volt mindig a hiúság,mint tiszta hit vagy fellobbanó láng.Nevét akarta hallani nagyon,mint harangszót ködös hajnalon. Papnak, tudósnak hívták és merésznek,ki új világot ad majd a jövőnek.Pedig sokszor minden

Dicsfény vs Ellenfény

Az alföld porán Áchim szava messze szállt,s a nép szívében tiszta, új reményt talált.Nem úrnak hajlott, nem csókolt nekik kezet,a föld szegényeiért emelt igaz ügyeket. A puszta népe benne végre

error: Content is protected !!