Füstöl a fű
Füst gomolyog, lassan száll az égbe, gondolat repül, szabadon, zenére. Meglazul az idő, a percek szétesnek, álmok születnek, mert a valóság részeg. Könnyű a test, mint hajó a vízen, a
Füst gomolyog, lassan száll az égbe, gondolat repül, szabadon, zenére. Meglazul az idő, a percek szétesnek, álmok születnek, mert a valóság részeg. Könnyű a test, mint hajó a vízen, a
A pénz szagtalan csak annak, ki bírja, kinek énjét nem égeti hiánya. De aki nélkülözik, az érzi minden éjben, hogy a pénz szaga – maga az élet vére. A pénz
Az Északi-sark csendje hív, hol hófödte tundra mesét ír. A Télapó ott él magányban, évente csak egyszer jár a világban. A Télapó nem fél a magánytól, nem némul el a
Az égen szállva hirtelen fordul a gép, a sturcspirál pokla hív, vesztő körökbe lép. A belső szárny már nem emel, csak újra átesik, a föld felé rohansz, ha a mozdulat
Fehér torony nő az égbe, szétárad, dagad, nőve, felfelé. Vörösnégyszögnél szárny rezzen, indulok, szemem a csúcsot kutatja, fényben tisztulok. Felhőalap sötétje hívogat, ott pezseg az élet, ott a vad áramlat.
Mikor a föld még puszta volt, sivár, az Alföld néma, árva rónaság. Csak szél sodorta múlt porát a tájon, s csend borult a végtelen határon. A török dúlt sokáig, utánuk
(Régi aratások emlékére.) Hajnal bontja szét az éj köpenyét, harmat fénylik a fűszál hegyén. A föld lélegzik, frissen, halkan, búza tenger ring aranyban. A kaszások vállán súly a világ, markukban
Sárga Nap a fű fölött, szél viszi a vágyadat. Elpattan a pillanat, és újjászületik egy világ. Méhes József (Zümi bá’)
Szakadék peremén ülök, alattam a mélység,Fölöttem csillagokba kapaszkodik az ég.Lábam alatt a mélység, köröttem néma táj,Bennem ezer régi emlék ébred, mi visszajár. A szél a múltam lapjait csendesen forgatja,Az elveszett
Bükkben a Mohos-töbör szélén állok,köd fátylán át a lankás mélybe látok.Harmat csillan a fűszál hegyén,sűrű pára ring a föld mély gödrén. Mészkő rejtőzött itt a mélyben,vízcsepp járt rajta csöndességben.Eső oldotta
A Nap lángja a vízesés testén szétszalad,a gyöngyöző kristályokon vörös tűz fakad.Ezer apró lángocska remeg a légben,szétszórt parázs az alkonyi égben. A sugarak szikrázva, permetezve hullnak,betöltik a teret, szikrázó lángra
Amikor még új volt minden érintés,testünkben lángot gyújtott a bizsergés.Egy izzó tekintet volt a vallomás,s egy csókban égett minden akarás. A tested már nem volt titkos idegen,hanem történet, megélt szerelem.Minden
A sárga rózsa, csak bontja szirmait,a fénynek kitárja rejtett titkait.Minden mozdulata halk vallomás,minden új szirom újabb ragyogás. Illata szelíden úszik a levegőben,megül a kert fölött a langyos időben.Nem kér figyelmet,
A folytonosság ára mindig valami veszteség,mert nincs olyan megmaradás, amely változatlan egész.Ami tovább akar élni, annak át kell alakulnia,s a régi én halálából új önmagát kell megújítania. A folyó sem
A sóhaj bennünk ébredő vallomás,ajkunkról elszökő forró lobbanás.Nem szó, mely hangosan a világba ér,csak mi szívből szív felé indulva kísér. A sóhaj híd a lelkünk és lelkük között,melyekbe annyi titkos
Mert vannak éjszakák, amik nem engednek el,hiába takarod be őket sok-sok évvel.Ott ülnek benned csendben, valahol mélyen,mint rozsda egy késen vagy vér a köröm szélen. Méhes József(Zümi bá’)
KONSZENZUÁLIS KAPCSOLAT Kezdetben nem kell a fél világ, ha itt vagy te,ha hozzám bújsz éjjel, elcsitul minden.A csókodban ott lüktet minden elfojtott vágy,s a külvilág bekaphatja – csak miénk az
Kezdetben nem kell a fél világ, ha itt vagy te,ha hozzám bújsz éjjel, elcsitul mindenem.A csókodban ott lüktet minden elfojtott vágy,s a külvilág bekaphatja – csak miénk az éjszakánk. De
A vulva szó ne keltsen zavart,ne húzzon köré a szégyen falat.Legyen egyszerű, természetes név,mint minden más, ami testünkben él. Legyen a beszédünk nyílt és bátor,ne féljünk többé semmilyen határtól.A kimondott
Amikor már nem kell a szó, csak a kibaszott vágy,amikor benned tombol, és semmire sem vársz,nem kell hozzá szerelem, se rohadt vallomás,csak egy vad éjszaka, és kurvára semmi más. Nem
Közelebb lépsz, s már nem tudok figyelni,a szívem megtanul nélküled nem verni.A levegő is sűrűbb körülöttünk talán,mintha az éj is minket figyelne némán. Nem kérdezel semmit, csak rám nézel,és minden
Már az első csók előtt tudjuk, mire vágyunk,a csend mögött közös lángokban állunk.Közelebb lépünk, s nem kell már semmi szó,mert bennünk ugyanaz a vágy tomboló. Nem csak egy érintést akarunk
Van ajtó, melyhez hiába viszel kulcsot,az idő már régen másik zárat csókol.Belül már másnak lobban fel a fény,te csak emlék vagy a horizont peremén. Méhes József(Zümi bá’)
Nem kellett múlt, sem holnapról beszéd,elég volt válladon a lebbenő szépség,Két idegen voltunk egyetlen estén,kik összebotlottak egymás vágyó tekintetén. Nem volt szükség nagy vallomásokra,csak arra, hogy nézzük egymást kívánva,A percnek
Ne légy tréfli szavakban, tettekben, hitben,ne legyen más az arcod nappal, mint az éjben.Amit ma vállalsz, holnap is vállalnod kell bátran,ne kelljen kaserolnod magad utólag a világban. Ne kend el
Minden ember egyformán méltóságot érdemel,bár más-más úton jár, más terhet cipel.Ki két kezével dolgozik, s ki tudással alkot,mindkettő adhat a világnak maradandó hasznot. A WC-s néni munkája is fontos a
Saját hitünket magunkban hordjuk láthatatlanul,egy hangot, mely minden külső zajon áthatol.Azt súgja: képes vagy, csak higgy tovább,s a lehetetlen is megnyitja kapuját. Van bennünk valami, ami még remél,ha körülöttünk minden
Ma vagy a legöregebb, ki valaha voltál,S a holnapi önmagadnál fiatalabb vagy már.Ne várj egy újabb napra, hogy végre élj, szeress,Mert az élet most történik. Ne maradj le róla, ha
Könnyű a hibát kiszúrni másban,sütkérezni a fölényes pózolásban.Bírálni bármit, ahhoz ész sem kell,de építeni bármit, az már többet követel. Hibát találni igazán nem nehéz,a kritikus szeme mindent másként néz.De ha
Két apró cica az út kövén,reszketve ül a hideg közepén.Valaki sorsukról lemondott,s könyörtelenül az utcára dobott. A járda kövén nincs puha fekhely,a szél sem kérdi, fáznak-e reggel.A város mellettük közönnyel
A tegnap végleg messze szállt,magával vitte önmagát.Hiába őriznéd, ami volt,a múlt kapuja már bezáródott. Hány szó maradt még odabent,mit kimondani nem mertünk?Hány ölelésre nem jutott idő,hány búcsú lett kimondatlanul késő?
Fiatal voltam, pénzem sose volt,a holnap mégis szép reményt hazudott.Zsebemben apró, fejemben virág,s hittem, rám is vár még a nagyvilág. A csóróság volt hű kenyerem,s a büszkeség tartotta még a
Weboldalunkon sütiket használunk a felhasználói élmény javítása érdekében. Weboldalunk használatával Ön hozzájárul a sütik használatához.
Kezelje süti-beállításait az alábbiakban:
Essential cookies enable basic functions and are necessary for the proper function of the website.
These cookies are needed for adding comments on this website.
Statistics cookies collect information anonymously. This information helps us understand how visitors use our website.
Google Analytics is a powerful tool that tracks and analyzes website traffic for informed marketing decisions.
Szolgáltatás URL-je: policies.google.com (opens in a new window)
Google reCAPTCHA helps protect websites from spam and abuse by verifying user interactions through challenges.
További információkat a Cookie Policy és a dokumentumokban találhat.