Így táncolok
Gyermekkoromban táncról álmodott szellemem,hogy majd a néptánc szent porában ég a lelkem.Már akkor is vad ritmus fészkelődött bennem,Csak más ütemre lendült mindig a két kezem. A prímás húzta fennkölten a
Gyermekkoromban táncról álmodott szellemem,hogy majd a néptánc szent porában ég a lelkem.Már akkor is vad ritmus fészkelődött bennem,Csak más ütemre lendült mindig a két kezem. A prímás húzta fennkölten a
Egy szó már ott van a szám szélén,csípős lenne, érezném is én,de valami bennem inkább visszatart,hogy nem kell minden helyzetben a harc. Az ész nem arra van, hogy fölé kerekedjek,hogy
Nem látszik még a vég, de roppan már a csend,Mint víz felett a jég, mely lassan megreped.Sejtjük: ami jön, nem old fel, nem enyhít majd,Csak szétszakít mindent, mit eddig eltakart.
Ha nincs ki mérjen, akkor is túlmutatok,saját árnyékomon is átlépve járok.Semmi nem formál egyformára már,mert bennem létezik a mindentől eltérő határ. Ha egyedül lennék az Univerzumban,az énem akkor is mindenkitől
Kérdések nyithatnak kaput a tiszta tényre,az értelem útján halad a lélek mélyre.Ha azonban minden szó titkot sejtet,a tények elvesznek, s „bármi” megtörténhet. A tudás útján a kétely is vezeti léptünk,nem
A bor a föld és ember kézfogása,napfény csorog benne halk ragyogásba.Szőlősorok, pincék és tenyerek titka;mit évszázadok végtelen küzdelme lakja. Nap csókolta fürtök érnek hegytetőn,mézízű harmat csillan levelükön.Must fakad sűrű arany
Irodák mélyén, zárt ajtók mögött,tolla alatt mátrix-rend szövődött.Más neve állt az írott sorok felett,de ő készítette mindig az eredetet. Nem harsány lény, nem fényes alak,csak rendbe mártott, tiszta akarat.Mint mély
A madár csőrén vibrál a nyár,szemében pirkad aranyló sugár,a fű alatt hangyák útja kanyarog,csendjükben ős, földízű titok zsong. Apró hangyák rohannak riadt sorban,rettegő élet remeg lent a porban.Parányi sors veszlik
Álljon a stelázsid roskadásig tele,legyen minden polca jóval megrakva, telve.Befőtt, lekvár, méz és finom falatok,hirdessék, hogy nálad jól telnek a dolgos napok. A stelázsi nem más, mint gondoskodás,mögötte sok munka,
Őszi szél fúj, hull a levél,kis sünike avarban él.Almát görget, makkot talál,puha fészkén álomba száll. Méhes József(Zümi bá’)
Van, aki mondja: „Gyermekem született”,s e szóval lezárja az új fejezetet.Hírül adja csupán, hogy új élet fakadt,de benne marad még a régi önmaga. És van, ki így szól: „Anya lettem
Döntöttem végre, világjárásra útra kelek,nem várok tovább, még megőszülhetek.A félretett pénzemet most világkörüli útra váltom,a világot bejárom, ez volt mindig is az álmom. A nyugdíjas évek most itt járnak,megtakarításom nem
Ha három madár lennék, szállnék fenn az égen,s látnám, ahogy követem magam a légben.Egyik előre törne, széllel versenyt járva,másik kettő nézné őt a felhőkön túl szállva. Az egyik tudni vágyna,
Aranyba fordult kint a messzi határ,a tarló fölött megpihent egy madár.A kukoricásban zizegett a levél,végigsimított rajta az őszi szél. Kukoricaszárból épült egy kunyhó,fölötte kéklő ég, körötte tarló.Nem palota volt, mégis
Megállunk ott, ahol vén fák őrzik az eget,s úgy érezzük, a csend most átölel minket.Nem szólunk, csak nézzük a viharvert ágakat,s bennük látjuk saját, megélt vágyainkat. Mi is hajlottunk már
Van bennünk vágy, mely néha felragyog,ha lehunyjuk szemünket, s magunkra maradunk.Valami hív, bár nem tudjuk, miért,talán egy érintésért, egy szebb holnapért. A testünk időnként csak ölelésetekre vár,hogy mellettetek teljesüljön végre
KONSZENZUÁLIS KAPCSOLAT Kezdetben nem kell a fél világ, ha itt vagy te,ha hozzám bújsz éjjel, elcsitul minden.A csókodban ott lüktet minden elfojtott vágy,s a külvilág bekaphatja – csak miénk az
Kezdetben nem kell a fél világ, ha itt vagy te,ha hozzám bújsz éjjel, elcsitul mindenem.A csókodban ott lüktet minden elfojtott vágy,s a külvilág bekaphatja – csak miénk az éjszakánk. De
A vulva szó ne keltsen zavart,ne húzzon köré a szégyen falat.Legyen egyszerű, természetes név,mint minden más, ami testünkben él. Legyen a beszédünk nyílt és bátor,ne féljünk többé semmilyen határtól.A kimondott
Amikor már nem kell a szó, csak a kibaszott vágy,amikor benned tombol, és semmire sem vársz,nem kell hozzá szerelem, se rohadt vallomás,csak egy vad éjszaka, és kurvára semmi más. Nem
Közelebb lépsz, s már nem tudok figyelni,a szívem megtanul nélküled nem verni.A levegő is sűrűbb körülöttünk talán,mintha az éj is minket figyelne némán. Nem kérdezel semmit, csak rám nézel,és minden
Már az első csók előtt tudjuk, mire vágyunk,a csend mögött közös lángokban állunk.Közelebb lépünk, s nem kell már semmi szó,mert bennünk ugyanaz a vágy tomboló. Nem csak egy érintést akarunk
Van ajtó, melyhez hiába viszel kulcsot,az idő már régen másik zárat csókol.Belül már másnak lobban fel a fény,te csak emlék vagy a horizont peremén. Méhes József(Zümi bá’)
Nem kellett múlt, sem holnapról beszéd,elég volt válladon a lebbenő szépség,Két idegen voltunk egyetlen estén,kik összebotlottak egymás vágyó tekintetén. Nem volt szükség nagy vallomásokra,csak arra, hogy nézzük egymást kívánva,A percnek
Van, ki átgondolt értelemmel nézi a világot,s türelmes kérdésekkel kutatja az igazságot.Van, ki ködbe lép, a gyors válaszokra várvahiszi: más hangos szava a gondok orvoslása. Az egyik érti az idő
Galaxisok égnek a fekete éjen,hideg törvény mindegyik szemében.Nem hallják meg, ha van földi sikoly,pályájukon haladnak, mint néma boly. Ha meteorit, kisbolygó zúdul alá vadul,nem alku tárgya, vissza nem fordul.A becsapódás
Láng csap fel éjben, távoli ég alján,robaj ver visszhangot Irán sok falán.Hírek sodródnak szél hátán át,sorsokról suttog a megtört világ. Műhold tekint le a földre némán,képek beszélnek por és rom
Megálltam csendben a tompa ég alatt,szürke por ült a fáradt ágak alatt.Szárnyas mag forgott hangtalan körén,mint eltévedt sors a mindenség ölén. Egy árva fa állt kőbe zárva ott,gyökerét betonba szorította
A kormány mondja: háború van, súlyos, komor,a szó úgy esett a népre, mint éjben a Thor.De nem lángol a ház, nem dübörög a föld,csak rendelet nő, s minden más eltűnő.
A vers nem módszer, nem képlet, nem úr, inkább egy belső nyomás, ami kigyúl. Nem szól, csak történik halkan veled, és ott marad akkor is, ha elengeded. A forma nem
Súlyos csendből lép ki az ember a sorsba,a kezét válladra teszi, de az csak morzsa.Nem kérdez, csak nyomot hagy a bőrön,s eldől: viszed-e, vagy leteszed dühödten, bőgőn. A származás lehet
A bizalom építése lassú, kemény munka,De ha a másik nem válaszol, az üres hely dombja.A hallgatás jele, hogy fél, sunyi vagy hazudik talán,S a kapcsolat útja torzul, elveszti értelmét már.
Weboldalunkon sütiket használunk a felhasználói élmény javítása érdekében. Weboldalunk használatával Ön hozzájárul a sütik használatához.
Kezelje süti-beállításait az alábbiakban:
Essential cookies enable basic functions and are necessary for the proper function of the website.
These cookies are needed for adding comments on this website.
Statistics cookies collect information anonymously. This information helps us understand how visitors use our website.
Google Analytics is a powerful tool that tracks and analyzes website traffic for informed marketing decisions.
Szolgáltatás URL-je: policies.google.com (opens in a new window)
Google reCAPTCHA helps protect websites from spam and abuse by verifying user interactions through challenges.
További információkat a Cookie Policy és a dokumentumokban találhat.