TALÁN, TALÁN …

Még zöldell az erdő, még énekel a táj,
de mélyén már ébred a pusztító halál.
A fejsze csapása végigzeng a tájon,
s halál ül a fákon, mint sűrű köd a lápon.

Az ember csak vágja a törzseket sorra,
nem gondol arra, mi lesz az erdőnek sorsa.
Azt hiszi, a kincs az, mi pénzben mérhető,
s nem látja, hogy mindez egyszer elveszthető.

Hol erdő susogott, most porfelhő száll,
hol madár dalolt még, ott a csend kaszál.
A fészkek helyén már levél se remeg,
s az ég alatt kimúlt a zöldellő lélegzet.

A föld, mely kenyeret adott a világnak,
repedező sírja lesz sok millió vágynak.
Ahol búza ringott, ott port kavar a szél,
s a haldokló tájon már a remény sem él.

A tengerek fölött is izzik már az ég,
a parton a kagyló néma és fehér.
A korallok kertje színtelen sírhalom,
s kihuny az élet a mélységben mindenhol.

Majd, ha az utolsó fa is a földre rogy,
s az utolsó folyó is mérgezett vizet hord,
Ha az utolsó hal is eltűnik a mélyben,
az ember rádöbben: nincs már kincs a kezében.

A pénz csak papír, s ha a világ kiég,
nem hoz vissza erdőt, nem fakaszt vizet még.
Nem támaszt fel fát, mely a földre rogyott,
nem adja vissza, mit mohóságunk rabolt.

Hiába csillog majd a pénz és az arany,
ha az élő világból semmi sem marad.
S ha sivataggá válik az egykor zöld határ,
a pénz nem lesz kenyér, s a mohóság halált talál.

A természet nem kért, csak adni tudott,
de az ember mohón mindent elrabolt.
Most visszhangzik tette a kihűlt vidéken,
s a bűnük súlya nehezedik minden élő lényen.

Mit mond majd a gyermek, ha kérdi a múltat:
miért hagytátok, hogy otthonok pusztuljanak?
Az öregek csak hallgatnak, szemükben bánat,
mesélnek a tavaszról, melyet már sosem látnak.

Ne várd meg a percet, mikor minden elveszett,
mikor a föld mélyén is kihuny a szeretet.
Amit ma megmentünk, holnap életet ad,
amit ma elpusztítunk, örökre elveszett marad.

Talán még a hajnal új reményt hozhat,
talán a kopár föld újra zöldbe borulhat.
Ha óvjuk a fákat, ha tisztán tartjuk a vizet,
a holnap még őrizhet emberhez méltó életet.

Talán!,Talán …!?

Méhes József
(Zümi bá’)

0 0 szavazatok
Vers értékelése
Feliratkozás
Visszajelzés
guest

0 hozzászólás

Megosztás:

Kategória további versei

Légy észnél

Ne vágyj biztonságra ellenség felett, mert lővonalban osztozik veled. Az előny álarc, mélyén ott a seb, mely vissza sújt, ha másnak fáj a tett. Ki fölényben hisz, saját csapdáját ássa,

Bocsánatkérés

Ha bárhogy is volt, de kárt okozol, Szelíd szóval még jobban fokozol. Bocsánatot kérni könnyű, semmi hangon, Minden marad, nem változik, monoton. Vegyél egy tányért, vágd a földre, Darabok szóródnak

Ne ugorj minden szóra

Sok hang van, de nem mind számít,van, ami bánt, s van, ami tanít.Csak azt hallgasd, mi jót ad neked,ne szórd szét kincsként az erődet. Az idő is kincs, ne aprítsd

Holnapország és a Ma

(Ami persze nincs is…!) OKTATÁS Holnap a jövő – ígérik szépen, ma a tanár él akármilyen béren. Tankönyv helyett szlogen a fal, krétát koldul, s kifogy a dal. Ami persze

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!
0
Szívesen fogadnám a gondolataidat, kérlek írd meg kommentben.x