Döntöttem végre, világjárásra útra kelek,
nem várok tovább, még megőszülhetek.
A félretett pénzemet most világkörüli útra váltom,
a világot bejárom, ez volt mindig is az álmom.
A nyugdíjas évek most itt járnak,
megtakarításom nem áll útjába semmi vágynak.
A jövőnek félretett sok szép vagyon
élményékké válik most idegen partokon.
Az ember mindenütt ugyanarra vágyik,
hogy boldog lehessen, míg a napja világít.
Én is ezt kerestem a nagyvilágban,
de még az illúzióm is elfogyott a világjárásban.
Nem lettem gazdag, de lett tapasztalatom,
s a világjárás emléke ott lapul a számlakivonaton.
A nagy kalandból bölcsen hazatérek,
s a képzelgésemből majd csak valahogy megélek.
S ha valaki kérdi, milyen volt a nagy utazásom,
csak ennyit felelek, mosollyal orcámon:
„Csodálatos volt! A világot meghódítottam,
reggel indultam, s este hatra már haza is jutottam!”
Méhes József
(Zümi bá’)