RÖVIDLEJÁRATÚ ILLÚZIÓ

Döntöttem végre, világjárásra útra kelek,
nem várok tovább, még megőszülhetek.
A félretett pénzemet most világkörüli útra váltom,
a világot bejárom, ez volt mindig is az álmom.

A nyugdíjas évek most itt járnak,
megtakarításom nem áll útjába semmi vágynak.
A jövőnek félretett sok szép vagyon
élményékké válik most idegen partokon.

Az ember mindenütt ugyanarra vágyik,
hogy boldog lehessen, míg a napja világít.
Én is ezt kerestem a nagyvilágban,
de még az illúzióm is elfogyott a világjárásban.

Nem lettem gazdag, de lett tapasztalatom,
s a világjárás emléke ott lapul a számlakivonaton.
A nagy kalandból bölcsen hazatérek,
s a képzelgésemből majd csak valahogy megélek.

S ha valaki kérdi, milyen volt a nagy utazásom,
csak ennyit felelek, mosollyal orcámon:
„Csodálatos volt! A világot meghódítottam,
reggel indultam, s este hatra már haza is jutottam!”

Méhes József
(Zümi bá’)

0 0 szavazatok
Vers értékelése
Feliratkozás
Visszajelzés
guest

0 hozzászólás

Megosztás:

Kategória további versei

A villám

Az ég kettéhasad, fény szövi át az éjszakát, a szél kiált, a föld reszket, és a csend vérző fénnyel telik meg. Méhes József (Zümi bá’)

Az éjszaka

A nappal színekkel építi rendjét, az éj lebontja, s kitárja csendjét. Hol titkok zengenek hangtalanul, s az élet az öröklét nyomán alakul. Az éberség itt a legfőbb erény, kardja a

Két harcos

Mit számít túlerő, ha ellene bátor szív dobog, ha lelkek acélján nem ejt rést a sok-sok ok. Két harcos áll a szélben, dacuk végtelen, el nem futnak ők, szembenéznek névtelen.

A harc maga

Az ég alatt vad árny borult a tájra, a szél süvöltött, s tenger habja lángra. S a sziklák ormán, ott, hol vége az égnek, két nagy Erő feszült az öröklétnek.

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!
0
Szívesen fogadnám a gondolataidat, kérlek írd meg kommentben.x