PENGEÉLEN

A penge élén járunk, hol nincsen irgalom,
lépteink mögött marad az üres nyugalom.
Alattunk örvénylik a mély, sötét verem,
felettünk ragyog a még tiszta kegyelem.

A penge élén nincs biztos irány,
csak egy halk hang, mely azt mondja: talán.
Talán most sikerül, talán nem zuhanok,
talán megtalálom, amit rég kutatok.

A pengeélen nincs helye hazugságnak,
ott nincs szükség szépített világnak.
Végre értjük, amit sokáig tagadtunk:
a legnagyobb csatát önmagunkkal vívtuk.

Aki a penge élén jár, már nem kér kegyelmet,
ismeri az élet szépségét és a veszteségeket.
Minden rossz döntés egy láthatatlan kés,
mely önmagunkban ejt örök metszést.

Így maradok még én is a penge élén,
a múltam árnyával, a jövőm reményén,
mert bár néha tartok attól, ami vár,
mégis lépek tovább – amíg bennem él a vágy.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Az öngyilkos

Nem meghalni kíván, csak élni másként, de zárva minden út, s az ég határként. A terhek súlya roskaszt, összetör, a szív kiált, de hangja nem gyönyör. Még nem a halált

Hit, kétely, fanatizmus

A hit, ha él, mint láng lobog, s nem fojtja el, mit szív dobog. De hogyha kővé dermed el, börtönné válik hirtelen. Mert hinni kell és kérdezni, nem félni, inkább

Az ámokfutás kora

Az ámokfutás bennünk él, mélyen, rejtve, képernyők fénye mossa szét az elmét benne. Léptünk gyorsul, s ha megállnánk, félünk tőle, a csendben meghallanánk, mi megy bennünk tönkre. A gyermek is

Az árulás

Csak baráttól jöhet álnok döfés, így születhet csak igazi törés. Az ellenség szava nem dönt romba, aki közel volt hozzád, taszíthat porba. Az ellenség támad, nyíltan, keményen, sosem árul, hisz

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!