A penge élén járunk, hol nincsen irgalom,
lépteink mögött marad az üres nyugalom.
Alattunk örvénylik a mély, sötét verem,
felettünk ragyog a még tiszta kegyelem.
A penge élén nincs biztos irány,
csak egy halk hang, mely azt mondja: talán.
Talán most sikerül, talán nem zuhanok,
talán megtalálom, amit rég kutatok.
A pengeélen nincs helye hazugságnak,
ott nincs szükség szépített világnak.
Végre értjük, amit sokáig tagadtunk:
a legnagyobb csatát önmagunkkal vívtuk.
Aki a penge élén jár, már nem kér kegyelmet,
ismeri az élet szépségét és a veszteségeket.
Minden rossz döntés egy láthatatlan kés,
mely önmagunkban ejt örök metszést.
Így maradok még én is a penge élén,
a múltam árnyával, a jövőm reményén,
mert bár néha tartok attól, ami vár,
mégis lépek tovább – amíg bennem él a vágy.
Méhes József
(Zümi bá’)