PENGEÉLEN

A penge élén járunk, hol nincsen irgalom,
lépteink mögött marad az üres nyugalom.
Alattunk örvénylik a mély, sötét verem,
felettünk ragyog a még tiszta kegyelem.

A penge élén nincs biztos irány,
csak egy halk hang, mely azt mondja: talán.
Talán most sikerül, talán nem zuhanok,
talán megtalálom, amit rég kutatok.

A pengeélen nincs helye hazugságnak,
ott nincs szükség szépített világnak.
Végre értjük, amit sokáig tagadtunk:
a legnagyobb csatát önmagunkkal vívtuk.

Aki a penge élén jár, már nem kér kegyelmet,
ismeri az élet szépségét és a veszteségeket.
Minden rossz döntés egy láthatatlan kés,
mely önmagunkban ejt örök metszést.

Így maradok még én is a penge élén,
a múltam árnyával, a jövőm reményén,
mert bár néha tartok attól, ami vár,
mégis lépek tovább – amíg bennem él a vágy.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Állatmentés

Nem hős az, ki megment egy életet, csak érzi szívében az értéket. Nem dicsőségért nyúl a bajbajutott után, csak ember marad a baj fokán. Egy állat élete nem kisebb, mint

Hit és valóság

A hit csak fejünkben ragyog, és valljuk, úgy létezik a hit, hogy nem is látjuk. A valóság viszont nem kér hitet, se szót, csak türelmet, s még nyitottabb valót. A

Mazochista aki …

Az ember oly sok mindentől retteg, fél, de van, ki vágyott fájdalomból él. Ha rossz másnak, az neki jó, mert úgy kívánja, a szenvedést örömként lobbantja lángra. A fájdalomhoz vágya

Vessző és pont

A vessző folytatás, remény és vágy, ha van még mit mondani, nyitott az ágy. De pont kell, ha elfáradsz, ha vége a dalnak, hogy teret hagyj végül az új szavaknak.

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!