MILLIÓK MONDJÁK

Fiatal voltam, pénzem sose volt,
a holnap mégis szép reményt hazudott.
Zsebemben apró, fejemben virág,
s hittem, rám is vár még a nagyvilág. 

A csóróság volt hű kenyerem,
s a büszkeség tartotta még a lelkem.
Nem volt örökség, hátszél, protekció,
csak két dolgos kéz és nagy illúzió. 

Azt mondták: dolgozz, s majd révbe érsz,
ha kitartó vagy, mindent elérsz.
A szorgalom majd meghozza jutalmát,
csak add oda érte életed javát. 

Hát dolgoztam, ahogy meg volt írva,
az éveimet tettem a munkába.
A hétfő hétfőt, a kedd keddet hozott,
közben az élet mellettem csendben elrobogott. 

A fiatal évek gyorsan elszaladtak,
a nagy lehetőségek sorra elmaradtak.
A pénztárcám sem kezdett megtelni,
de az időt sem lehetett visszavenni. 

Aztán a tükör szólt: nézz csak magadra,
a fiatalság nem vár a holnapra.
A hajam ritkult, a derekam sajgott,
a bankszámlám mégsem gyarapodott. 

A régi álmok porosodtak szépen,
a megvalósítás elmaradt a végen.
A világot egykor meg akartam váltani,
ma örülök, ha nem kell orvoshoz járni. 

A fiatalság hitelbe van mérve,
törlesztés jut az ember egész életére.
A kamatot az éveiddel fizeted,
s mire lejár, már nem élvezheted. 

A rendszer bölcs, ezt mindenki tudja,
az élet rendjét pontosan megszabja.
Míg fiatal voltam, üresen állt a zsebem,
öregként már az élethez sem marad kedvem.

S ha kérdik tőlem: megérte a fáradság?
A válaszom: természetesen, ez nem vitás!
Nem lett vagyonom, rangom, tisztes korom,
viszont fiatalságom sincs már, tudom. 

Csóró voltam régen, de sok év kemény munkája után,
a tanulság annyi: már nem vagyok fiatal – bután.
Nem loptam, nem csaltam, én mindent megadtam,
a jólétből kimaradtam, de az elvárásokhoz hű maradtam.

Ennyi…! Megérte?

Méhes József
(Zümi bá’) 

0 0 szavazatok
Vers értékelése
Feliratkozás
Visszajelzés
guest

0 hozzászólás

Megosztás:

Kategória további versei

A MEGBOCSÁTHATATLAN MÚLT

Egyszer mindenkiben megnyílik a múlt,amikor bennünk minden fény kigyúlt.S önmagunktól is távolabbra állvabelenézünk régmúlt életünk arcába. Volt olyan, akit hagytunk félúton állni,kit nem tanultunk meg igazán várni.Ki még hitt bennünk,

FÉNYBEN – ÁRNYÉKBAN

Van, ki valóban éles, mint a frissen fent penge,s amit alkot, önmagában bizonyíték lenne.Nem kell hozzá dicséret, sem harsány ünneplés,mert munkájában ott van minden teljes egész. Valóban akad olyan, ki

GONDOLATÉBRESZTÉS

A kétely nem az értelem hibája,hanem a megismerés forrása.Ki kérdezni mer, már útra kél,s minden lépéssel mélyebbre ér. A kérdés nem a hiány jele,hanem a tudat nyitott tere.Ki benne élni

TALÁN, TALÁN …

Még zöldell az erdő, még énekel a táj,de mélyén már ébred a pusztító halál.A fejsze csapása végigzeng a tájon,s halál ül a fákon, mint sűrű köd a lápon. Az ember

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!
0
Szívesen fogadnám a gondolataidat, kérlek írd meg kommentben.x