MILLIÓK MONDJÁK

Fiatal voltam, pénzem sose volt,
a holnap mégis szép reményt hazudott.
Zsebemben apró, fejemben virág,
s hittem, rám is vár még a nagyvilág. 

A csóróság volt hű kenyerem,
s a büszkeség tartotta még a lelkem.
Nem volt örökség, hátszél, protekció,
csak két dolgos kéz és nagy illúzió. 

Azt mondták: dolgozz, s majd révbe érsz,
ha kitartó vagy, mindent elérsz.
A szorgalom majd meghozza jutalmát,
csak add oda érte életed javát. 

Hát dolgoztam, ahogy meg volt írva,
az éveimet tettem a munkába.
A hétfő hétfőt, a kedd keddet hozott,
közben az élet mellettem csendben elrobogott. 

A fiatal évek gyorsan elszaladtak,
a nagy lehetőségek sorra elmaradtak.
A pénztárcám sem kezdett megtelni,
de az időt sem lehetett visszavenni. 

Aztán a tükör szólt: nézz csak magadra,
a fiatalság nem vár a holnapra.
A hajam ritkult, a derekam sajgott,
a bankszámlám mégsem gyarapodott. 

A régi álmok porosodtak szépen,
a megvalósítás elmaradt a végen.
A világot egykor meg akartam váltani,
ma örülök, ha nem kell orvoshoz járni. 

A fiatalság hitelbe van mérve,
törlesztés jut az ember egész életére.
A kamatot az éveiddel fizeted,
s mire lejár, már nem élvezheted. 

A rendszer bölcs, ezt mindenki tudja,
az élet rendjét pontosan megszabja.
Míg fiatal voltam, üresen állt a zsebem,
öregként már az élethez sem marad kedvem.

S ha kérdik tőlem: megérte a fáradság?
A válaszom: természetesen, ez nem vitás!
Nem lett vagyonom, rangom, tisztes korom,
viszont fiatalságom sincs már, tudom. 

Csóró voltam régen, de sok év kemény munkája után,
a tanulság annyi: már nem vagyok fiatal – bután.
Nem loptam, nem csaltam, én mindent megadtam,
a jólétből kimaradtam, de az elvárásokhoz hű maradtam.

Ennyi…! Megérte?

Méhes József
(Zümi bá’) 

0 0 szavazatok
Vers értékelése
Feliratkozás
Visszajelzés
guest

0 hozzászólás

Megosztás:

Kategória további versei

A KÖZÉPSŐ UJJ

Ökölben minden ujj egymásnak feszül,a középső ujj viszont áll rendületlenül.Nem jobbra mutat, balra sem néz,csak fölfelé bök: ennyi az egész. A törvény paragrafust farag,az ember közben egyre csak szalad.A szabály

BAGOLY AZ ERDŐBEN

Az erdő mélyén halkul a táj,a bagoly is az alkonyra vár.A fák alatt a csend megül,s az árnyék is szépen elterül.  Olyan természetes a helye,mintha mindig is ott lenne.A fa

HOLNAP

A tegnap végleg messze szállt,magával vitte önmagát.Hiába őriznéd, ami volt,a múlt kapuja már bezáródott. Hány szó maradt még odabent,mit kimondani nem mertünk?Hány ölelésre nem jutott idő,hány búcsú lett kimondatlanul késő?

LELKÜNK RAJTA

Két apró cica az út kövén,reszketve ül a hideg közepén.Valaki sorsukról lemondott,s könyörtelenül az utcára dobott. A járda kövén nincs puha fekhely,a szél sem kérdi, fáznak-e reggel.A város mellettük közönnyel

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!
0
Szívesen fogadnám a gondolataidat, kérlek írd meg kommentben.x