Lelki társ ravatala

Nem a fizikai halál a legnagyobb veszteség,
mert ott a csendben békét lel a vég,
de szívünk mélyén súlyosabb a kín,
ha a lelki társ életében már nem felel neked.

Az élet lánca régen összefont szelíden,
míg vihar nem tépte, s szétszakadt hirtelen,
s hiába él, ki egykor lélekben szeretett,
bennünk már csupán árnyékként tart fedelet.

Van, hogy a szív bezárja a kaput,
s elnémít minden hajdani hangot,
nem testet veszítünk, de a szellemet,
s ez a fájdalom üt legmélyebb sebeket.

A sírhoz virág, könny s imák vezetnek,
de nincs útja annak, ki elveszett benned,
nem gyászolod nyíltan, nincsen szertartás,
csak belső csöndben látod-érzed a ravatalát.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

A dínók éneke!

Az 5 éves Gergő és a 7 éves Marci unokámnak ajánlva. Dínó erdő ébred éppen, napfény játszik zöld levélen. Trappolás száll messzi tájon, kaland vár ma minden ágon. Triceratops reggel

Tévedés!?

Felvettem kabátom, mintha pajzsot vonnék, s kiléptem abból, mit szívemben még tartanék. Te hagytad, hogy menjek – oly könnyűn engedtél, mintha nem is számított volna, hogy ott voltam én. Méhes

Itt van az ősz

A járdán levelek barnán hevernek,egykori zöld álmok most elcsendesednek.Nem lázadnak többé a szél sodra ellen,sorsuk nyugalma átterjed a végtelenre. A fák engedik hullani a lombot,nem számolgatják a tegnapot.Ami készen van,

Önvallomás…!

Úgy érzem, a falhoz kellett volna basznom Téged rég,akkor nem lennél – mint most is – a gödör mélyén még! Méhes József(Zümi bá’)

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!