Lelki társ ravatala

Nem a fizikai halál a legnagyobb veszteség,
mert ott a csendben békét lel a vég,
de szívünk mélyén súlyosabb a kín,
ha a lelki társ életében már nem felel neked.

Az élet lánca régen összefont szelíden,
míg vihar nem tépte, s szétszakadt hirtelen,
s hiába él, ki egykor lélekben szeretett,
bennünk már csupán árnyékként tart fedelet.

Van, hogy a szív bezárja a kaput,
s elnémít minden hajdani hangot,
nem testet veszítünk, de a szellemet,
s ez a fájdalom üt legmélyebb sebeket.

A sírhoz virág, könny s imák vezetnek,
de nincs útja annak, ki elveszett benned,
nem gyászolod nyíltan, nincsen szertartás,
csak belső csöndben látod-érzed a ravatalát.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Karácsony

A konyhából fahéj illata száll, minden porcikán béke jár. A csend is beszél, suttog, mesél, a szív hallgatja, s a csoda újra él. A csomag nem számít, ha ki is

Fecske-emlék

Gyerekkorom tanyájának még érzem az illatát, istálló, fű, széna, abrak, éltető falatát. Lovak fújtatása, tehenek kérődző csendje, az idő kereke most visszaforgott bennem. Két tehén az egyik oldalon, két ló

Az árulás

Csak baráttól jöhet álnok döfés, így születhet csak igazi törés. Az ellenség szava nem dönt romba, aki közel volt hozzád, taszíthat porba. Az ellenség támad, nyíltan, keményen, sosem árul, hisz

Nem az számít…

Nem az számít, mennyi év várt, hanem, hogy tested-lelked mit csinált. Hogy percnyi időből mennyit élsz, s hogy álmaidban mennyit félsz. Hiába hosszú száz napod, ha üres szívvel álmodod. Az

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!