Játszom

A játék nem csupán gyermek akarása,
hanem a lélek örökös újra tanítása.
Kíváncsiság, szárnyaló képzelet,
hol minden kudarc is új eredményhez vezet.

Nem azért fogy el az emberi erő,
mert súlyos az éveken át hordott tető.
Azért válik rideggé a Nap sugara,
mert a játék varázsának múlik a szava.

Aki játszik, annak szeme ragyog,
s benne minden csillag szikrákat hagyott.
De ki elhagyja a játék lényegét,
az bezárja a múltba a saját lelkét.

Azért őrzöm titkon, belül, magamban:
a játék a kulcsom az örök fiatalságban.
Míg bennem él, nem hajlít meg az idő,
minden nap új, minden perc gyönyörű.

És ha majd az évek súlya rám hajol,
akkor is játszani fogok, semmi nem lazul.
Lelkem a játékban addig lesz szabad,
míg játékos szívem végleg szakad.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

A dínók éneke!

Az 5 éves Gergő és a 7 éves Marci unokámnak ajánlva. Dínó erdő ébred éppen, napfény játszik zöld levélen. Trappolás száll messzi tájon, kaland vár ma minden ágon. Triceratops reggel

Tévedés!?

Felvettem kabátom, mintha pajzsot vonnék, s kiléptem abból, mit szívemben még tartanék. Te hagytad, hogy menjek – oly könnyűn engedtél, mintha nem is számított volna, hogy ott voltam én. Méhes

Itt van az ősz

A járdán levelek barnán hevernek,egykori zöld álmok most elcsendesednek.Nem lázadnak többé a szél sodra ellen,sorsuk nyugalma átterjed a végtelenre. A fák engedik hullani a lombot,nem számolgatják a tegnapot.Ami készen van,

Önvallomás…!

Úgy érzem, a falhoz kellett volna basznom Téged rég,akkor nem lennél – mint most is – a gödör mélyén még! Méhes József(Zümi bá’)

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!