Játszom

A játék nem csupán gyermek akarása,
hanem a lélek örökös újra tanítása.
Kíváncsiság, szárnyaló képzelet,
hol minden kudarc is új eredményhez vezet.

Nem azért fogy el az emberi erő,
mert súlyos az éveken át hordott tető.
Azért válik rideggé a Nap sugara,
mert a játék varázsának múlik a szava.

Aki játszik, annak szeme ragyog,
s benne minden csillag szikrákat hagyott.
De ki elhagyja a játék lényegét,
az bezárja a múltba a saját lelkét.

Azért őrzöm titkon, belül, magamban:
a játék a kulcsom az örök fiatalságban.
Míg bennem él, nem hajlít meg az idő,
minden nap új, minden perc gyönyörű.

És ha majd az évek súlya rám hajol,
akkor is játszani fogok, semmi nem lazul.
Lelkem a játékban addig lesz szabad,
míg játékos szívem végleg szakad.

Méhes József
(Zümi bá’)

Megosztás:

Kategória további versei

Ember, mint gejzír

Izland földjén a csend, nem mint imádság,hanem mint teljesség és múlt-jelen világ.Magma, kő, tűz és jég egymástól nem fél,mint test és lélek külön – mégis egyként él. A táj kemény,

Ki, mit érdemel

Mindig nyíljon virág a sírodon,madár daloljon égi kóruson,patak csobogjon közeli partokon,fény táncoljon örökzöld lombokon. Ló legeljen sírodon – ne csak szó legyen,mert halmodon csak rét füve terem.Ne gyúljon mécses, ne

🤞Ne felejts el feliratkozni!

Nem spammelek! Olvasd el a privacy policy-t

error: Content is protected !!